Dél-dunántúli Képzőművészek Kiállítása (Budapest, 1969)
„A művészet forradalmi mozgolódása csak méreteiben és egyszerre több irányból való felbukkanásában újszerű, különben ezek az egyszerre kirobbanások már visszamenőleg is megvoltak a művészet evolucionális fejlődésében. Oktalanok akkor sem voltak, és most sem az. Mindenkor egy hatalmas társadalmi reformnak voltak az előhírnökei, legrosszabb esetben szerves velejárói. S ha megvoltak a keresztény századokban, a jobbágykorban, akkor hatványozottan kell hogy meglegyenek a mi szociális problémáktól izzó, világot megváltani akaró korunkban is. Amint a filozófia, politika, és technika megcsinálta forradalmi előrelendülését, úgy a festészet sem maradhat meg a tegnapi stádiumában, nem, ha még egyszer ennyi nagy mestere lenne is a múltnak. Ma mások a festők elmondanivalói, tehát mások kellenek, hogy legyenek a kifejezési eszközeik is.” (Kassák Lajos: MA I. 1. sz. 1916.)