Hommage á Szürenon (Kassák Lajos Művelődési Ház, 1969)
csolódnak az Európai Iskola organikus absztrakt szobrászati hagyományaihoz. Végezetül hangsúlyoznom kell, hogy Haraszty István a magyar, sőt az európai mobilszobrászat egyik reprezentánsa, Türk Péter a honi konceptművészet legkövetkezetesebb képviselője, továbbá Pauer Gyula, aki a pszeudójával később külön műfajt teremtett, egyaránt a Szürenon kiállításon indult. Közelmúltunk modern művészetének napjainkban folyik a feldolgozása, ugyanis az elmúlt 40 esztendő képzőművészetéről kézikönyv, összefoglalás máig nem született. Ezért is igyekezett a bemutató e rekonstrukcióval hozzájárulni a tények objektív megítéléséhez. De célként lebegett az is a szemünk előtt, hogy a hatvanas évek vége óta felnőtt fiatal tárlatlátogatók - az állandó kiállításokról, például a Magyar Nemzeti Galériából - hiányzó korabeli művek segítségével fel tudják idézni a hőskort, mely időszakban a hazai képzőművészet úgy került szinkronba az egyetemessel, hogy közben igen sok jelentős, egyéni, a magyar művészettörténetet meghatározó mű született. Befejezésül a kiadványról annyit jegyeznék meg, hogy egyszerre igyekeztünk általa bemutatni az 1969-es kiállításon szereplő alkotásokat, valamint a legújabbakat, illetve a Szürenonnal és utóéletével foglalkozó írásokat, leveleket és más dokumentumokat. Lóska Lajos művészettörténész