II. Kaposvári Tavaszi Tárlat (Rippl-Rónai Múzeum - Megyei Könyvtár, Kaposvár, 1969)
Amiről eddig is egyre több szó esett a képzőművészek körében, most arról — a II. Kaposvári Tavaszi Tárlat anyagát áttekintve —, még inkább meggyőződhetünk, hogy a Dunántúlon egy sajátos szemléletű és formavilágú képlátás van kialakulóban. Amíg irodalmunkban ez a szellem már létező stílus, addig képzőművészetünkben lassan, de készülődik. Készül — ez a dunántúli, ha nem is iskola, de stílus. Máris számolni kell vele épp úgy, mint ahogyan művészettörténetünk számol az alföldi iskolával, vagy a hozzánk sokkal közelebb álló szentendreivel... Itt a Rippl-Rónai Múzeumban most harminchárom többségében somogyi és dél-dunántili, vagy pedig e tájon tanult, vagy róla elszármazott festő és szobrász, keramikus állított ki kilencvenöt alkotást. Ezek a művek ma annál inkább bizonyító jellegűek, mert alkotóik nagyobb csoportja fiatal, vagy pedig — az idén nyáron hetvenedik születésnapját ünneplő Martyn Ferenc kivételével —, alig középkorú. Így együtt, most az első Kaposvári Tavaszi Tárlat után mintha azt mondhatnánk, hogy ezen a másodikon egységesebbé vált ez a csoport, amelyik nemcsak Pannóniát vállalja, de az előbb említett stílus kimunkálásán is dolgozik ... Ha szabad képzőművészeti akotások látványára az echo, azaz a visszhang kifejezéssel élnem, akkor itt a Balaton táján, a Dunántúl tükre és Tihany hegyfoka között azt kell kérdeznem, hogyan és mivel szólítanak meg ezek a Kaposváron kiállított művek?... És épp azért szabad, sőt kell most is a hangról szólnunk, mert végső fokon minden művészet lényege a megszólítás! Hiszen a tárgyba, a szervetlen anyagba emelt lélek hangja bennünk és rólunk szólal meg és verődik vissza színeivel, ritmusával és erejével és árnyaltságával a világra. Mégpedig annyi mód, ahány az igazi teremtő!... A vonzó és egyben biztató ezen a tárlaton első szemléletre is a művek változatossága. A képeken megnyilvánuló sokirányú útkeresés, még akkor is, ha sokszor úgy érezzük, hogy átvett, vagy felületen mozgó. De ugyanezt látjuk, ezt az egységesre törő sokrétűséget a már-már, vagy máris egyéni hangot nyert műveken is. A gondolati és lírai indítások hangsúlyozása is egyre színesebbé teszi. A bartóki értelembe vett népi ihletésű ,„pásztori« művek bújócskája ugyancsak erre utal a grafikákon. Ha pedig a valóságot feloldva, elvontan fogalmazó műveket nézem, akkor is bátran mondhatom, hogy egyaránt szép és komoly kísérletek tanúi vagyunk. A látvány varázsából és a tudomány pontos realitásából egyaránt akként táplálkozó stílus ez, amely a jelenben, az előttünk alakuló és változó világ lényegét a korszerű vonallal képpé teremtve igyekszik elénk tárni. Természetes, hogy a legjava művek terveiről, kísérleteiről és valóságáról beszélek . .. Kaposváron, e tárlat megnyitásán a Rippl-Rónai- és a Vaszary-díjak nem egy nagymúltú képzőművészeti emlékezet és valóság utánzóit, de igényes folytatóit jutalmazzák. Takáts Gyula A BORITON CSISZÁR ELEK: VASÚTI HÍD. _____ " FÜRTÖS GYÖRGY: VIRRADAT. WEBBER KLÁRA: KIRÁLY II.