Kóka Ferenc festőművész kiállítása (Kulturális Kapcsolatok Intézetének Kiállítási Terme, Budapest, 1969)

Néhány éve tűntek fel Kóka Ferenc képei a tárlatokon, elsősorban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója rendezvénye és örömmel állapíthattuk meg, hogy személyében ismét tehetséges festő jelentkezett. Az első képeiben ugyan a fest alakítást, az átgondolt kompozíciót még inkább a fakturális izgalom helyettesítette, hiányzott még a logikus képér­tés, a festői részletekben elveszett az Egész gondolata, de a nyilvánvaló tehetség már megmutatkozott e képekben Fejlődése gyors volt, hiszen úgyszólván minden újabb képe egyúttal előrelépés is volt, szakmai mélyebbé válás tisztulás. A legújabb művek pedig azt tanúsítják, hogy véget ért a felkészülés szakasza, a fiatal festő túljutott a kér­désen. E legújabb festmények már nem csupán Kóka művészi fejlődésének az útját jelzik, hanem jelenlegi piktúrái java termésének mércéjével is mérhetők. Mint mindenkinek, természetesen Kókának is megvannak az elődei, tényleges és választott mesterei. A Képzőműv­ezeti Főiskolán Bernáth Aurél volt a mestere, művészetének gondolati előfeltétele pedig elsősorban Max Ernst pikt­rája. Az első pillanatban egymást kizáró ellentétnek hat e két név, a gyakorlatban azonban megtalálható a híd.­­ Ernst piktúrájából Kóka ugyanis leginkább a növényi vegetáció szövevényét szürreálissá fokozó képekhez és szürr­alitás révén a mítosz hangulatát áhító attitűdhöz kapcsolódik, ez pedig már talál érintkezési felületet Bernáth műv­ezetével, különösen az 1930 körül festett képek természetlátásával és az emberi figurák átszellemített ábrázolását. Kóka legújabb képein azonban e két név csak mint kiindulópont érződik, túllépett ugyanis a hatás primér foka festői világa mind tartalmi, mind formai értelemben önállóvá vált. Új műveiben túl is haladta a korábbi képek a komponált, a részletfestőiségnek és a faktúrának túl nagy szerepet szánó festői módszert és elhagyta az illusztrát megoldásokat is. Képein a dekoratív elemek a szövevényes festőiséggel ötvöződnek, a plasztikus és síkszerű form­­ás, a sötét és világos színek ütemesen váltják egymást, a kép belső ritmusa egységbe fűzi a festői részleteket. Műv­ezetének jellemző vonásai, az érzelmi telítettség és a festői gazdagság e képein is megmaradtak, de itt a képorganizm elemeiként, a művészi fegyelemtől rendezetten. Művészete gazdag lehetőségeket rejt magában. NÉMETH LAJÓ Kóka Ferenc 1934. december 18-án született Budapesten. A Képzőművészeti Gimnáziumban érettségizett, Viski Bal László növendékeként. 1954-től 1960-ig a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Bernáth Aurél s­on­­tásával. 1963-tól 1965-ig Derkovits-ösztöndíjban részesült. Rendszeres résztvevője hazai és külföldi kiállításainknak. Művei Varsóban, Bukarestben, Belgrádban szerepeltek,­lenleg a X. Sao Faolói Biennáléra készül. 1. ÉGŐ VÁROS, 1961 olaj, 75x120 2. ATOMHALÁL, 1965 olaj, 130x170 Művészeti Alap tulajdona 3. ATOMVILLANÁS, 1966 olaj, 135x190 4. TÁJ, 1966 olaj, 80x100 Művelődésügyi Min. tulajdona 5. MONOFÓBIA, 1966 olaj, 120x150 6. KOMPOZÍCIÓ, 1967 olaj, 90x110 7. ŐSZI BALATON, 1967 olaj, 90x110 8. TÜKÖRKÉPEK, 1967 olaj, 100x160 9. BALATONI KARNEVÁL, 1967 olaj, 100x140 Nemzeti Galéria tulajdona 10. SIRATOK, 1968 olaj, 130x180 11. REGGELI TÁJ, 1968 olaj, 80x100 Művészeti Alap tulajdona 12. DANAIDÁK, 1968 olaj, 120x115 Művészeti Alap tulajdona 13. IKARUSZ, 1968 olaj, 115x120 14. IKARUSZ BUKÁSA, 19 olaj, 115x120 A KIÁLLÍTÁST BARANYI JUDIT RENDEZTE, A KATALÓGUST KEMÉNY GYÖRGY TERVEZTE. FOTÓ KOVÁCS FERÓ 69.14479 N. m. Ny. Salgótarján 500 db MAGYAR HIRDETŐ

Next