Monostori-Moller Pál (A Hazafias Népfront VI. kerületi bizottsága, Budapest, 1969)

A HAZAFIAS NÉPFRONT VI. KERÜLETI BIZOTTSÁGA és a VI. KERÜLETI TANÁCS V. B. NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLYA meghívja Önt MONOSTO­RI­MO­LLER PÁL festőművész kiállítására Megnyitja KRISTÓ NAGY ISTVÁN szerkesztő 1969. október 10-én délután 6 órakor A kiállítás nyitva : 1969. október 10-től, november 2-ig megtekinthető naponta 11 órától 17 óráig A kiállítás tartama alatt, okt. 17-én, Pénteken 6 órakor ANKÉT Vezeti : KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN kritikus Hazafias Népfront VI. kerületi Bizottsága Budapest, VI. ker. Népköztársaság­ útja 94. I. em. (a Köröndnél) A kiállítást rendezte . KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN 75 éves korában is irigylésreméltóan friss és új felismerések, élmények és tervek villamos izgál­fiatal , mától áthatva alkot. Egész élete a passzivitás, a beletörődés tagadása, a hangoskodás nélküli szívós munka, a soha meg nem elégedés példája. 50 éves korában, már elért eredményeket odahagyva, akkor kezdett új irányban dol­gozni, amikor mások rendszerint már életművüket tetőzik be. Monostori Möller Pál „naturalista” festőként kezdte. Fényes Adolf kedvenc tanítványa volt. Rendszeresen szere­pelt országos tárlatokon, sikere is volt, elismerést is kapott, de úgy érezte, hogy legbensőbb elképzeléseit csupán tökéletlenül tudja megvalósítani. Elhatározza, hogy szakít az ábrázolással. Az elhatározás azonban könnyebb volt, mint a megvalósítás : túlságosan is jól, bravúrosan rajzolt. Ezért a 30-as évek közepén egy időre abbahagyja a fes­tészetet, és szervezői munkába fog. Létrehozza előbb az ARS HUNGARICA majd az ALKOTÁS Művész Szövetke­zetét. Az ALKOTÁS MŰVÉSZHÁZ-ban modern kiállításokat rendez, többek között az első Vajda Lajos Emlékkiállítást. 1946-ban a Ripl Rónai Társaság igazgatója lesz. 1948-ban visszavonul és hozzálát alkotói tervei kibontásához. Nonfiguratív konstruktivista művészetet akar létrehozni, de kezdetben a látott világ absztrahálásának útját járja. Ezeken a képein metropolisok és kisvárosok egymáshoz torlódó házai jelennek meg geometrikus alakzatokban. Végül hosszas kísérlet-sorozat után kikristályosodott, elvont forma és színrendszere. De a művész tudatos szándékától függetlenül a képek jórésze a tiszta szín és forma viszony­latokon túl is kelt asszociációkat. Az IPARI TÁJ, a NAGYVÁROSI FÉNYEK sorozat képei, bár konkrétan nem hasonlítanak hidakra, acélvázas csarnokokra, épületekre, mégis valamennyi együttes élményét, a modern gépi világ élményének sűrített újrateremtését adják. Világa racionálisan szerkesztett ; a függőlegesek és vízszintesek, valamint a diagonálisok rendszerére épül. A szín nála mindig a for­mának rendelődik alá, önálló karakterű szín viszonylatokat teremt; jellegzetesek a HOMORÚ FORMÁK sorozat lilásszürkén átszűrt színei, s a festők utált miniumvöröse és párizsi kékje nála új, szigorú és tiszta harmónia kifejezőjévé válik. DCnékqjjárhí Qi­iubi.

Next