Veress Pál Bálványok (Fényes Adolf terem, Budapest, 1969)
Veress Pál festészetének leggyakoribb tárgya az ősi bálvány, az elnagyolt személytelen szoborrá emelkedett emberalak. A festmény itt a szobrot idézi, távlattalan térformálással, néha két, gyakran több szín éles kontrasztjával, meg sem határozható méretű űrbe állítja alakjait. Ezek nyilvánvalóan ember-alakok, mégsem ember-ábrázolások — nincsenek jellemezve, éppen ellenkezőleg, általánosítva, bármely egyéni jelleg fölé emelve — tehát ember-megjelenítések, de közvetve, az archaikus idolum kő- vagy fa-testének éreztetésén keresztül. Motívumai a kultúra múltjából erednek, történelem előtti, vagy régi történelmi korszakokból — totemek, sárkány-szerű állat-figurák, gót templom-falrészek, málladozó fa feszületek — de a feldolgozás módszere, stílusa, szelleme huszadik századi. Mindig figurális — mégis, a technika, melyet alkalmaz, és a látvány, mit létrehoz, a nonfiguratív művészettel rokon. Szélsőségesen humánus festő, hiszen sosem a természetből, mindig a kultúra emlékeiből merít, de humanitása sosem az egyénit, jellemzőt, esetlegeset keresi, hanem a szakrálisan általános érvényűt; az „itt és most”, vagy a „bármikor” fölé magasul, szelíden, szellemi akadálytalansággal átvilágít motívumain és rajtunk. Képei szinte belülről sugároznak, alakjai átható szemmé sűrűsödnek — tétlen, mégis hatalmas tekintetté, mely a néző pillantását viszonozza varázslatosan. Az eddigi magyar festészet túlnyomóan horizontális; a sík, vagy dimbes-dombos magyar táj inspirációja ez; persze kivételek is vannak, a középkori M. S. mester, aztán Csontváry. Veress Pál talán észre se veszi a tájat, csak a bálvánnyá, lélekké növekvő termetet, innen ered szinte páratlan vertikalizmusa, mely a figurákat lángnyelvvé megnyújtó Greco-ra emlékeztetne — csakhogy Veress nem nyújtja meg alakjait, inkább zömöken összpontosítja. Mégis, képei függőlegesen, nem vízvagy inkább talajszintesen alakulnak, az eddigi magyar festészettel ellentétben. A grafikus hatásokat, az elegáns vonal erejét elhanyagolja. Színvilága tompított, sosem rikító. Mindent az alakba sűrít, s a szobor formájú masszív alaknak és többnyire üres környezetének kontrasztjába. S a képen belüli keretből, az egyszínű, hol kék, hol piros, vagy barna, vagy szürke levegőből mered elénk a bálvány, monumentális izzássá lényegülve, szuggesztíven. Weöres Sándor KATALÓGUS Veress Pál kiállítása: BÁLVÁNYOK Fényes Adolf terem, 1969. június 6—29. Rendezte: Baranyi Judit Születtem 1920-ban Budapesten és a Képzőművészeti Főiskolát Szőnyi István növendékeként 1938-tól 1943-ig végeztem el. Életem egyéb eseményeit nem szükséges ismertetnem, művészi fejlődésemről pedig szóljanak inkább néhányan azok közül, akik egy-egy bemutatkozásommal a Sajtóban foglalkoztak. KIÁLLÍTÁSOK: A MAI FÉNYES ADOLF TEREMBEN 1948. JÚNIUS 10—13 ...ábrázolásaiban összefoglaló módszereket használ, ami témáit sűrítette változatban jeleníti meg... Akár színesen, akár grafikában jeleníti meg elképzeléseit és élményeit, a lényeges mindig kitetszik képeiből. S a jó festő legfőbb erényeképpen: kisméretű műveiben is nagyvonalúan ... (Pogány Ö. Gábor, Szivárvány, 1948. jún. 26.) ...fiatal festő, aki — végre — nem elvontságokban, izzadtságszagú elméletekben éli ki magát, hanem körülnézni mer a világban és látni tud. Erős konstrukcióra törekszik ... (Fóthy János, Szabad Művészet, 1948. II. évf. 7 — 8. szám) TÚRKEVEI MÚZEUM 1955. DEC. 17.—1956. JAN. 31. ...a kiállítást eddig 2600-an tekintették meg . .. (Szolnokmegyei Néplap, 1956. jan. 26.) GENOVA, PALAZZETTO ROSSO 1960. OKT. 25.—NOV. 3. ...a jelenkori művészeti termésben dühöngő rosszul értelmezett intellektualizmus lehajoló eredményeivel szemben Veress művei ép pen belső igazságukkal és művészi kifejezésük közvetlenségével vonják magukra a figyelmet... (Simonetta Tropea, l’Unitá, 1960. okt. 27.) GHEORGH I U DEJ HAJÓGYÁR 1961. MÁRC. 7—30. ...ezt a stilizált, leegyszerűsített ábrázolási módszert nem a rideg elmélet, hanem az élmény elevensége táplálja . . . (Dutka Mária, Magyar Nemzet, 1961. márc. 15.) BUDAPEST DERKOVITS-TEREM 1963. OKT. 12—26. ... Az ötvenes évek művészpolitikáját emlegetni ma már a történeti közhelyek közé tartozik. Veress Pál ebben az időben szinte semmit sem alkotott, nem azért, mintha a mártíromságot választotta volna, hanem azért, mert alkata, művészetének hangvétele nem is tette volna alkalmassá valamely tőle idegen felfogás kivitelezésére... (Végvári Lajos: Katalógus) ...annál örömtelibben ajándékoz meg bennünket — képei közvetlen szépségén túl — ezzel a nem kisebb szépséggel: az újrakezdés frisseségével is. A művészi tehetség elpusztíthatatlanságának vigaszával, amire mindannyiunknak oly nagy szükségünk van ... (Somlyó György, Élet és Irodalom, 1963. okt. 19.) ...az ellenkező irányban tér el a ,,Bálványokat” ábrázoló lapokon, amelyeknél a tárgy antropomorf jellegét már elveti, de még mindig a képzelet és a látomásokra megnyíló szemű művész differenciált lelkülete diktálja a megjelenítés módját... (Szíj Béla, The New Hungarian Quarterly, VI. 17. szám) PÁRIZS, GALERIE DE L’UNIVERSITÉ 1965. ÁPR. 23__MÁJ. 13. ...nyers, paraszti költészet ez, a magyar folklórból fakadó, amelyet ez az ember gyermekkora fölé hajolva igyekszik architekturális, kiegyensúlyozott formákba kifaragni... (Jean Michel, Le Monde, 1965. máj. 7.) ...bátran igyekszik megszabadulni mindenféle konvenciótól. Veress nagyon eredeti módot talált a formák interpretálására: sémákra, vagy inkább időtlen archetípusokra vezeti őket vissza . . . ...fel kell figyelni a mondanivalójára...ennek a hallgatag és igényes festőnek, aki eljött, hogy bemutassa nálunk ... különös, barbár figuráit, nyugodt és erőteljes jelenvalóságukban ... (Gérard Gassiot-Talabot, Art International, 1965. jún.) Szentkép, 1965, 50 x 60 cm olaj, deszka Öreg bálvány kicsinyével, 1965, 53 x 45 cm salakrelief, tempera Ördögcsibe, 1955, 30 x 34 cm salakrelief, tempera Két bálvány, 1965, 63 x 50 cm tempera Főniksz, 1964, 90 x 52 cm olaj Rab madarak istene, 1963, 60 x 26 cm olaj Bagolybálvány, 1964, 96x56 cm olaj Jóindulatú bálvány 11.1965, 80 x 60 cm olaj Megkínzott angyal 1967, 62x43 cm olaj Harcoló angyal, 1967, 62x42 cm olaj A diadalmas angyal, 1967, 93x65 cm olaj Négy bálvány, 1966, 62 x 106 cm salakrelief, tempera, olaj Honvágy, 1966, 60x50 cm salakrelief, tempera Bálvány szentélyben I.1968,63 x 37 cm salakrelief, tempera Bálvány szentélyben II. 1968, 63 x37 cm salakrelief, tempera Bálvány szentélyben III. 1968, 63 x37 cm salakrelief, tempera Korhatag bálvány, 1968, 113 x48 cm tempera Két figura, 1968, 54 x60 cm olaj Lebegő forma, 1969, 90x70 cm olaj Duó, 1967, 80 x 60 cm tempera Nyári éjtszaka, 1969, 50x60 cm olaj Torzó, 1967, 28 x 20 cm olaj Motívum I.1966,25 x 22,5 cm műanyag Motívum II. 1968, 24x20,5 cm műanyag Ukkon, 1962, 37 x 27 cm monotípia Burjánzás, 1962, 37 x 27 cm monotípia Két teremtmény, 1962, 37x27 cm monotípia Jóindulatú bálvány I. 1962, 37 x 27 cm monotípia Szomorú bálvány kicsinyével, 1965, 37x27 cm monotípia Harcos portréja, 1965, 37 x 27 cm monotípia-kollázs A hold felé... 1964, 37 x 27 cm monotípia-kollázs Bohókás bálványok, 1966, 27x37 cm kollázs Trió I. 1964, 27x37 cm monotípia Együttes, 1964, 27 x 37 cm monotípiakollázs Társalgás viharban, 1965, 27x37 cm monotípia kollázs Virágveszedelem, 1968, 45x65 cm vegyes technika Erdei bálvány, 1965, 60 x 50 cm vegyes technika Két alak, 1967, 70 x 50 cm kollázs Trió II. 1967, 50x70 cm kollázs Tanulmány, 1967, 45 x 25 cm monotípia Torzó, 1967, 35 x 22 cm monotípia Művészetelméleti pegazus, 1969, 50 x 70 cm kollázs Öntelt szfniksz, 1969, 50 x 70 cm kollázs A griff halála, 1969, 70 x 50 cm kollázs (Frank Elgar, Carrefour, 1965. máj. 5.)