Építészeti Kerámia - Ambrus Éva, Eőry Miklós, Horváth László, Szávoszt Katalin, Szekeres Károly, Tolnai Katalin, W. Kálmán Anikó kiállítása (Magyar építőművészek Szövetsége Székháza, Budapest, 1970)
„A PLASZTIKAI SZÉPSÉG BEHATOL AZ ÉPÍTÉSZETI TECHNIKÁK, FORMÁK ÉS SZÉRIÁK JELENLEGI RIDEG VILÁGÁBA. NEMCSAK A TERMÉSZETES TÁJ, HANEM A MESTERSÉGES TÁJ IS SZÉP LETT, SZÉP, VIDÁM ÉS VÁLTOZATOS, MIÉRT KELLENE AZ EMBERTÖMEGEKNEK KOMOR ÉS SZÜRKE BERKASZÁRNYAKBAN ÉLNI?” (VASARELY) A kerámia általánosan ismert építészeti megjelenése az anyagból folyó lehetőségek két véglete: nagyüzemileg gyártott sík burkolólapok (pirogránit stb.) külső, vagy belső falfelületek „felöltöztetésére” és az egyedi, kézzel mintázott, vagy festett képzőművészeti alkotás; társművészet, a szónak funkcionális értelmében. Az Iparművészeti Főiskolán Schrammel Imre és Jánossy György tanárok nevelői munkáját néhány évvel ezelőtt az a felismerés vezette új feladatok kitűzésére, hogy a fenti két tartományon belül kidolgozzák a kerámiafélék építészeti alkalmazásának közbenső lehetőségeit. A kiállítás az ezen az úton elindult művészek törekvéseinek eddigi eredményeit mutatja be. Hol mérhető le ez az eredmény? A nagyüzemi úton előállított lapokkal tartós, gazdaságosnak mondható burkolat készíthető, de alkalmazására nagy felületen mechanikus, változatosság csak a színekben van. A képzőművészeti jellegű, egyedi kerámia ,mint falikép, tartalmánál és költségkihatásai miatt előfordulásában és méretében korlátozott. Az itt bemutatott burkolat-variációk egyedileg mintázott, de sokszorosítás útján nagy tömegben előállítható elemekből vannak összeállítva. Az elemek plasztikája, szín- és formavilága széles skálában sorolódik a kötöttebb, racionális rendszerektől az oldottabb, érzelmi indítású kompozíciókig. A tervezőművész játékos képzelettel választhatja meg az elemek karakterét, egy formavilágon belül a néhány fajta elem végtelen variációs lehetőségeiből azt, amit a mindenkori adott feladat diktál. A felület plasztikai ritmusát és a sűrűsödési helyeket az architektúrához és a funkció csomópontjaihoz igazíthatja. A Homo Ludens szép és hasznos játéka ez. A technikai civilizáció, a tömegtermelés, elsivárosodással fenyegeti életünket. Erre figyelmeztet Vasarely is. Mottóul választott szép gondolata talán ma még utópiának tűnik számunkra. De semmi fáradozás nem hiábavaló, mely e gondolat jegyében történik. A kiállított munkák kísérletek és talán az első lépések az úton, mely e cél felé vezet. WALKÓ ZOLTÁN építész