Szervátiusz Jenő szobrászművész kiállítása (Siklós, Vármúzeum, 1970)
SZERVÁTIUSZ JENŐ Kolozsvárott élő magyar szobrász a Román Szocialista Köztársaság Állami díjas, érdemes művésze. 1903. július 4-én született, kerékgyártó mesterséget tanult, 1924-ben kifaragta első szobrát (Judit és Holofernesz). 1925-ben Párizsba ment, 1927—29 között Kolozsvárott a képzőművészeti iskolán folytatta tanulmányait. 1929-ben Bukarestben a Salonul Oficialban állított ki, s elnyerte a Simu-díjat. 1930-ban Kolozsvárott az erdélyi magyar, román és szász művészek kiállításán vett részt. Első egyéni kiállítását 1933-ban Kolozsvárott és 1937-ben Budapesten a Tamás Galériában rendezte. A csiksomlyói népfőiskolán 1940-től 1942-ig, a kolozsvári művészeti iskolán 1948—49-ben s 1949-től 1965-ig a kolozsvári Ion Andrescu Intézetben tanított. 1961-ben egyéni retrospektív kiállítása nyílt Kolozsvárott s 1964-ben gyűjteményes kiállítása Bukarestben. Számos belföldi és külföldi kiállításon vett részt, tizenöt ország múzeumai, gyűjtői őrzik műveit; a budapesti Bartók Archívumban jávorból faragott Cantata Profana c. domborműve található. Fa-, kő- és márványszobrokat készít. Művészetére jellemző a konstruktív módszer és a népi expresszív szemlélet, a halk szavú szobrászati líra és a kemény drámaiság végletei.