Dobroszláv József magyar festőművész kiállítása (Helsinki, 1971)

csak sziluettszerűen ábrázolt, ágas-bogas fák rasztere szolgál a középtér visszaugratására, míg a háttér, a horizont többnyire elmosódottan jelenik meg. Ezzel a réteges térszervezéssel szemben, és a perspekti­vikus szerkesztés eszközeivel is , ilyenkor előszeretettel alkalmaz vertikális motívumokat : villanyoszlop, fa, templomtorony, emberalakok. Ez utóbbiak nem az emberábrázolás kedvéért kerülnek képeire, hanem a kompozíció teljessé tételét szolgálják és egyben hangulati elemként jelentkeznek. Az embert nem ezekben a jelzett figurákban találjuk meg DOBROSZLÁV JÓZSEF képein, hanem abban az őszinte és mély életérzésben, emberi léptékben, mely alkotásaiból a táj és hangulat megörökítése révén tárul elénk. GERGELYFFY ANDRÁS MAGYAR TÁJAK — egy magyar akvarellista szemével: ezt a címet adhatnánk a finn fővárosban most bemutatott kiállításnak. A festő, DOBROSZLÁV JÓZSEF, 1932-ben született. 1967-ben Finnországban járt, s itt festett képeit még ugyanabban az évben, önálló tárlatán láthatta a magyar közönség. Most finn barátaink tekinthetik meg az akvarellista Magyar­­országon festett, válogatott negyven alkotását, hiszen az itt kiállított művek kettő kivételével, mind a festő hazájának tájait jelenítik meg. Csaknem vala­mennyi alkotás a legutóbbi évek terméke, 1968—69-ben festette a művész. Természet és kultúrtáj, csendbe burkolódzó magyar falu és nyüzsgő város, ódon vár és épülő kábelhíd, tó vizének nyugodt tükrén pihenő csónakok és zajló folyó jégtáblái, susogó erdő és merész sziklák — szolgálnak a művésznek téma gya­nánt, hogy életérzését kifejezésre juttathassa. A hazája földjét otthonává mun­káló magyar nép jövőt építő energiája, az ember teremtő ereje jelenik meg ezekben a tájkép-víziókban. Nem természeti ritkaságok varázsa, és nem is a technika csodáinak bűvölete ihleti meg a művészt. DOBROSZLÁV JÓZSEF képzeletét elsősorban a hazai tájak félig ösztönösen, félig tudatosan átélt, odaadó és biza­kodó szeretete termékenyíti akvarelleiben. A hazai talajban szilárdan megka­paszkodó gyökerek szállítják az életnedvet ehhez a művészethez. A teljes átélésből fakadó, belülről fűtött hangulati egység közlésére a művész egyetlen technikát használ : a pillanatnyi idő alatt megszülető benyomások gyors rögzítésére kiválóan alkalmas akvarellfestést. Ez a technika — azt lehet mondani — a festő vérében van, ecsetje vakon engedelmeskedik, kifejezőeszközeivel szabadon bánik. Legtöbb esetben alig egy-két színt használ. Képeinek többségén a fekete, fehér, szürke és barna szín dominál. A színeknek ez a mértéktartó alkalmazása azonban nem jelent színszegénységet, hanem éppen ellenkezőleg, a színekre igenis érzékeny művészi ökonómiát. A nagy felületek színértékét igen gyakran egy-két bámulatosan mértéktartó felvillanó fehér színfolt teszi a helyére. DOBROSZLÁV művészete a hagyományokban gyökerezik, üres formajátékokba nem bocsátkozik. Kompozíciója szilárd, lazaságot, felületességet nem tűr meg. Akárcsak színeit a fehér színfoltok, hangsúlyos középterét a gyakran csak jelzés­szerűen ábrázolt elő- és háttérrel hozza egységbe. Képei előterében a gyakran 2. TÉLI DUNA 3. JÁTSZÓTÉR TAVASSZAL 4. LADIK-KIKÖTŐ 5. RÉGI HÁZAK FEHÉRVÁRON 6. ASZÓFŐI TEMPLOM 7. HÓFOLTOK II. 8. „VÖRÖS SIVATAG” 9. NYÁRFÁK TÉLEN 10. BERLIN 11. HAJNAL AZ ERDŐBEN 12. TIHANY TÉLEN 13. SZENTENDREI UTCA 14. TIHANYI FÉLSZIGET 15. PIHENŐBEN 16. HÓOLVADÁS I. 17. VESZPRÉM 18. BALATONUDVARI 19. STRALSUND 20. ZAJLÓ DUNA 21. ZÚZMARÁS ERDŐ 22. HÓ ESETT 23. TÉL 24. DUNA-PARTI FÁK 25. KISOROSZI TÉLEN 26. BUDAFOKI DUNA-PART 27. HÓOLVADÁS II. 28. TIHANYI HARANGLÁB 29. TIHANYI FALURÉSZLET 30. VELENCEI-TÓ 31. BUDAPEST, UTCA A VÁRBAN 32. ERZSÉBET-HÍD ÉPÍTÉSE 33. HOLLÓKŐ TÉLEN I. 34. HOLLÓKŐ TÉLEN II. 35. BUDAPEST, MÁRTÍROK ÚTJA 36. HOLLÓKŐI HÁZAK 37. HOLLÓKŐI UTCA 38. PATAK 39. SZENTENDREI HÁZTETŐK 40. PARASZTHÁZ UDVARA

Next