Ipari üvegművészet (Iparművészeti Múzeum Budapest, 1972)
Az üveggyártás más európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is az 1880-as, 90-es években a historizmus és a szecesszió idejében indult nagyobb fejlődésnek, amikor a különböző történeti stílusok elevenednek meg. A kristálystílus mellett kedvelt az üvegstílus, mindenekelőtt az irizálás. Ennek lényege, hogy az üvegek az ókor klasszikus méltóságát fejezzék ki gyöngyházfényű csillogásukkal. E mellett — mintegy ellentétképpen — a környezettől csak csillogó körvonalaival elváló, sima palackok és poharak stílusa terjedt el. Mint Európa különböző országaiban, úgy Magyarországon is, a reneszánsz világhírű technikáinak felújítására és átköltésére törekednek, a reneszánsz formák és technikák mellett az antik Róma üvegkultúrájának reminiszcenciái is megtalálhatók a kor üvegművészeti törekvéseiben. A századvég magyar üvegművészeti törekvései közül a zayugróci Schreiber-féle üveggyárban és az Újantalvölgyben működő Sovánka István edényei emelhetők ki. Sovánka nemcsak új üvegtechnikák alkalmazásával ért el kiemelkedő sikereket itthon és külföldön egyaránt, hanem változatos és egyedi formaalkotásaival is. TALPAS POHÁR, GIERGL, 1880-90 KÖRÜL VÁZA, SOVÁNKA I., 1900 KÖRÜL VÁZA, SOVANKA I., 1900 KÖRÜL