Morvay Zsuzsa keramikus kiállítása (Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest, 1973)
Morvay Zsuzsáról Rendezte: Körner Éva Fotó: Kovács Ferenc Napjainkban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a művészet lehet boldog is. Boldog játék például, amilyen Morvay Zsuzsáé, aki játszik pruszlikokkal és clownnal, bonbonnerekkel és kacsalábon forgó várral, üveges csillogású kék mázakkal, tükrökkel, amelyek cifra — ahogy ő mondaná: „csicsás” — keretbe foglalják a belenézőt. Önálló világot teremt magának, mert hiszen gyereknek is, művésznek is csak így érdemes játszania — vagy olyan mintegy pucki gonoszkodásokra is hajlamos, festék- és agyagfoltos, fésületlen pogány istenke, aki éppen létre hozza népét s már előre örül neki. Egy sohasem volt századelőt, amelyet nem ismerhet, teremt újra, ironikusan, kötekedve, hagyományos arányait megkérdőjelezve, matériáit a mindenható agyaggal versenyre híva. És kissé nosztalgikusan persze, mert hátha megtalálja e régi, túlcsordulóan édes szépségekben elrejtve a maga fanyarabb, időállóbb szépségét. Én azt hiszem, megtalálta. Szász Imre