Simon Béla festőművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1974)

Szemelvények írásokból. „Simon Béla nem tartozik az aggályoson, pe­dánsan festegetők közé. Belső fűtöttség heví­ti, szenvedélyesen, indulatosan reagál a világ változásaira, érzelmei állandóan elragad­ják ...” Pogány Ö. Gábor: Simon Béla pécsi kiállítása. Műterem, 1958. 10. sz. „Nem jelzett üstökösként jelent meg 1938- ban első kiállításán. Megdöbbentett bátor hangvétele, témaválasztásának gazdagsága. Megdobogtatta mindazok szívét, akik a szí­nek és formák nyelvét megértették." Debitzky István: Simon Béla művészete. Jelenkor, 1958. 1. sz. „Egy kitartó, céltudatos művészi munkával ki­érlelt eredményeknek vagyunk szemtanúi." Romvári Ferenc: Simon Béla kiállítása. Katalógus előszó, 1964. „És menni vörösben, kékben kimondani a zöl­det, sárgát, ahogy már a fauves-ok is próbál­ták. De ezt és így, ahogy Simon Béla teszi, más nem csinálta. Saját, igaz, egyéni hang­ja ez.” Koczogh Ákos: Pécs és Baranya művé­szei a Nemzeti Galériában. Jelenkor, 1969. 7-8. sz. „El nem hiszed, hogy vagy öt percig gondol­kodtam, miképpen jellemeztem néhány szóval piktúrádat, végül is az „örvénylés” és ,dobo­gós” szóban tömörödött néhány évtizede tartó tapasztalatom.” László Gyula levele Simon Bélához, 1969. június 3. „Simon vérbő festőiségű művész, . . . Legjobb munkái az izzó koloritu, jól komponált gouache kompozíciók.” Németh Lajos: Pécs és Baranya kép­zőművészeinek kiállítása a Nemzeti Galériában. Dunántúli Napló, 1969. május 18. „Néha az az érzésem, hogy a képein mindig nyár van, vagy azt érezzük, jön a nyár. . . Mert tudja, milyen ősi és megbonthatatlan közösség van a természet és az ember között, mert mindkettőt olyan mélyről fakadóan és régóta szereti.” Hallama Erzsébet: Simon Béla. Jelen­kor, 1969. 5. sz. „A mi ,,fauve”-jaink közé számítjuk . . . Simon Béla művészetének erőteljességével ma kétségtelenül kiemelkedő egyéniség. Any­­nyira egyéni és eredeti, hogy rokonításának alapja nem egyéb egy bizonyos alkat stílusá­ban is észlelhető megnyilvánulásánál.” Solymár István: Dunántúli Napló, 1970. szeptember 20. „Mélyről fakadó, ízes festőiség ez, ahol a szín már nem a külső forma kísérője, hanem maga a tartalom, a festői közlés." Hárs Éva: Simon Béla kiállítása. 1970. Katalógus előszó. „Az élet apró jelenségeit bensőséges átélés­sel teszi ünnepélyessé, emberivé. Expresszív ereje, képeinek frissesége, természetes lendü­lete teszi egyedivé, utánozhatatlan hanggá a magyar piktúrában.” B. Pilaszanovich Irén: Pécsi Képzőmű­vészek kiállítása Szabadka—Zombor— Újvidék, 1972. „Simon Béla festészetében közvetlen is él a vidéki élet primitív tisztaság illúziója, mely mellett elveszti jelentőségét a Kelet-Európá­­ban hasonló eredményeket hozó fauvizmus és expresszionizmus. Simon festészetében az érzékeny belső világú és mindenen magát fel­mutató egyéniség elfogulatlan, gáttalan . . . közlései a senkihez hasonlítható stílus létre­hozói.” Aknai Tamás: Festők a Mecsek alján. Művészet, XIV. évf. 9. sz. 1973.

Next