Simon Béla festőművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1974)
Szemelvények írásokból. „Simon Béla nem tartozik az aggályoson, pedánsan festegetők közé. Belső fűtöttség hevíti, szenvedélyesen, indulatosan reagál a világ változásaira, érzelmei állandóan elragadják ...” Pogány Ö. Gábor: Simon Béla pécsi kiállítása. Műterem, 1958. 10. sz. „Nem jelzett üstökösként jelent meg 1938- ban első kiállításán. Megdöbbentett bátor hangvétele, témaválasztásának gazdagsága. Megdobogtatta mindazok szívét, akik a színek és formák nyelvét megértették." Debitzky István: Simon Béla művészete. Jelenkor, 1958. 1. sz. „Egy kitartó, céltudatos művészi munkával kiérlelt eredményeknek vagyunk szemtanúi." Romvári Ferenc: Simon Béla kiállítása. Katalógus előszó, 1964. „És menni vörösben, kékben kimondani a zöldet, sárgát, ahogy már a fauves-ok is próbálták. De ezt és így, ahogy Simon Béla teszi, más nem csinálta. Saját, igaz, egyéni hangja ez.” Koczogh Ákos: Pécs és Baranya művészei a Nemzeti Galériában. Jelenkor, 1969. 7-8. sz. „El nem hiszed, hogy vagy öt percig gondolkodtam, miképpen jellemeztem néhány szóval piktúrádat, végül is az „örvénylés” és ,dobogós” szóban tömörödött néhány évtizede tartó tapasztalatom.” László Gyula levele Simon Bélához, 1969. június 3. „Simon vérbő festőiségű művész, . . . Legjobb munkái az izzó koloritu, jól komponált gouache kompozíciók.” Németh Lajos: Pécs és Baranya képzőművészeinek kiállítása a Nemzeti Galériában. Dunántúli Napló, 1969. május 18. „Néha az az érzésem, hogy a képein mindig nyár van, vagy azt érezzük, jön a nyár. . . Mert tudja, milyen ősi és megbonthatatlan közösség van a természet és az ember között, mert mindkettőt olyan mélyről fakadóan és régóta szereti.” Hallama Erzsébet: Simon Béla. Jelenkor, 1969. 5. sz. „A mi ,,fauve”-jaink közé számítjuk . . . Simon Béla művészetének erőteljességével ma kétségtelenül kiemelkedő egyéniség. Anynyira egyéni és eredeti, hogy rokonításának alapja nem egyéb egy bizonyos alkat stílusában is észlelhető megnyilvánulásánál.” Solymár István: Dunántúli Napló, 1970. szeptember 20. „Mélyről fakadó, ízes festőiség ez, ahol a szín már nem a külső forma kísérője, hanem maga a tartalom, a festői közlés." Hárs Éva: Simon Béla kiállítása. 1970. Katalógus előszó. „Az élet apró jelenségeit bensőséges átéléssel teszi ünnepélyessé, emberivé. Expresszív ereje, képeinek frissesége, természetes lendülete teszi egyedivé, utánozhatatlan hanggá a magyar piktúrában.” B. Pilaszanovich Irén: Pécsi Képzőművészek kiállítása Szabadka—Zombor— Újvidék, 1972. „Simon Béla festészetében közvetlen is él a vidéki élet primitív tisztaság illúziója, mely mellett elveszti jelentőségét a Kelet-Európában hasonló eredményeket hozó fauvizmus és expresszionizmus. Simon festészetében az érzékeny belső világú és mindenen magát felmutató egyéniség elfogulatlan, gáttalan . . . közlései a senkihez hasonlítható stílus létrehozói.” Aknai Tamás: Festők a Mecsek alján. Művészet, XIV. évf. 9. sz. 1973.