Kántor Antal. Dési évek emlékével (Korunk Galéria, 1977)

A dési születésű Kántor Antal (a századdal együtt szü­letett idős festőművész) ennek az egykori termékeny alkotó­­közösségnek a biztatására készült a festőpályára. Előbb Szopos Sándor tanítványa lett; a dési festőiskola a mo­dell utáni rajzolás jártasságába vezeti be. Huber István­nal kerül közeli baráti kapcsolatba (ki még nem viselte akkor a Dési előnevet), és együtt próbálkoznak a művész­pályán elindulni. Ám Huber Milánóba kerül rézmetszőnek, Kántor Antal pedig Nagybányára, a festőiskola növendé­kének. Nagybánya a színek varázsával, a természetelvű festé­szet vonzásával ismerteti meg. Thorma Jánosnak lesz ked­venc tanítványa, és tehetségét kamatoztatja is. Erdélyi saj­tónkban a húszas évek közepén többször is olvashattunk a fiatal Kántor Antal nagybányai ihletettségű képeiről, szí­nes, impresszionista tájairól, jó mesterségbeli tudással megkomponált életképeiről. Hazahívták a dési motívumok, a kisváros festőisége, a Malato, a Tulavíz lapálya, a Sza­­mos-parti részletek képeinek témáit kínálták. Kiállításai voltak Nagybányán (a kolónia művészeivel közösen), Dé­­sen; egyéni tárlatai Kolozsváron, Tordán, Szászvároson. O­­lajfestményeket, pasztelleket láthattak tőle, melyekben (s ez bizonyosan alkati kérdés) nem az úttörők lázadásával ostromolta a művészetet, inkább a megismerés szomjával, tudni vágyó elmélyültséggel lépett tovább az előtte járók nyomdokain. Ez a hozzáállás közelíthette a tanári pálya felé is. E­­lőbb Szopos Sándort segíti a dési festőiskola fenntartásá­ban, majd (a budapesti főiskola elvégzése után) a rajz­tanári, pedagógusi pálya biztosítja számára a kenyeret, a megélhetést. Választásában mégis sok lehetett a kénysze­rűség. Művészpályán megkapaszkodni a gazdasági válság fojtogató szorításában csak keveseknek sikerült. Képei maradtak ránk, ifjako­r álmainak festői-művészi eredményei. Désen, Kolozsváron, Tordán és ki tudja, hány helyen kerültek magántulajdonba akkoriban festett képei. E kiállítás, a Korunk Galéria tárlata, ezekből a festmé­nyekből gyűjtött egybe: emlékőrzőnek és emlékeztetőnek. MURÁDIN JENŐ

Next