Élesdy István festőművész kiállítása (Képcsarnok, Pécs, 1981)

vonatoló erejét. Vonalvezetése s ecsetjárása elhihetően biztos, veduta harcai hitelesek, ezért is olyan kere­settek a külföldi emlékeket gyűjtögető műbarátoknál. Életritmusában az utóbbi évek sem hoztak lényegbevágó változásokat s így tárgyköre, kedvelt táj- és utca­részletei, folklór-jelenetei ma már egy sajátságos Élesdy-oeuvre köré kristályosodnak, s stílusjegyeit akár rendszerbe foglalhatnánk. Művészete a mai magyar piktúra történetének egy sajátos egyéni értékekben bő­velkedő fejezete. Dr. Tóth Ervin Élesdy István festői és grafikai pályája közel egy félévszázadot ível át. Cegléden született 1912-ben a nagy múltú alföldi kisvárosban. Már 14 éves ko­rában gyűjti közvetlen élményeit a közeli szolnoki művésztelepen, mint Pólya Tibor tanítványa, aki már kezdetben felismeri tanítványának tehetsé­gét. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke, majd tanársegéd. Egyidőben növen­déke a nem régen elhunyt Varga Nándor Lajos mesternek. Ezután az ösztöndíjak sora következett: Nemes Marcell — (1935), Rotary-Club — (1937). Elnyeri a Főváros: rézkarc, fametszet és akvarelldíjait (1939, 1940, 1941). Ettől kezdve rajzolja, rézkar­colja és festi Budapest érdekes részleteit. A ke­gyetlen pusztítástól romokban heverő fővárosról drámai sorozatot rajzolt. (A Budapesti Történel­mi Múzeum tulajdona.) A hatvanas évek elején Firenzéből, Rómából, San Marinóból hoz el ma­gas kitüntetéseket. 1962 óta őrzök egy fotókópiát a tiszteletbeli Firenzei Akadémiai tagságról. Itt­hon egyre inkább, mint a budai Vár festője, ír­ta be nevét a művészettörténet lapjaira. Ecset­jével hitelesen közvetítette, azt a hangulatot, me­lyet az utcák, terek archaikus részletei, a védett házsorok, a teljes pusztulástól megmentett romok múltat melengető színei a táj súlyos történelmet hordozó patinája jelent. Mert Élesdy István nemcsak Nagy­maros, Szigliget, Pécs, hanem több évtizedes pátriájának, a budai Várnegyednek vált ihletett festőpoétájá­vá. Akvarelljei hangulatot ébresztőn kísérik Pereházy Károly könyvének lapjait, melyeken feltárul fővárosunk építészeti múltja. Jelenlegi otthonában a Bécsi kapu tér patinás, a filmesektől oly sokszor megörökített emeleti műterméből csodálatos kilátás nyílik a Főváros távoli, már ködbe vesző szépségeire s ez a hangulat végigkíséri őt, bár­hova is veti a megismerés vágya. Nevét már jól ismerik nemcsak Itáliában, ahol több kiállítása volt és számos díjat nyert, de Marokkóban (Casablanka, 1978), Svédországban, Dániában, Hollandiában stb. Heidelberget úgy ismeri, mint Buda Vár­negyedét, szívesen visszatér oda, ott is több kiállítása v­olt. (1978, 1980) Oeuvre-je rendkívül széles, a tusrajztól, a rézkarctól, az akvarelltől a finom pasztellig s az olajfestmények­ig. Megtaláljuk nála a vízfestmények frissességét, a nagy tömörítő készséget kívánó tusrajzok lényegét ki­

Next