Lesenyei Márta szobrász, Kiss Sándor szobrász művész kiállítása (Siófok, 1982)
Szobrászi pályám 1954-ben kezdődött, a Képzőművészeti Főiskola befejezése után, abban az időben, mikor a művészeti közérzet bizonytalan, tapogatózó, csöppet sem kialakult , s az igazi magyar nagymesterek hallgattak. Igaz, emberi, befelé forduló, halk és nagyerejű érzések szinte csak a portréművészetben élhettek, más műfajokban az indokolatlanul nagyméretű, hadonászó, plakáthangosságú művek voltak a szeretettek, támogatottak. A főiskolán Pátzay Pál szobrászművész volt a mesterem, ő hideg szemmel, s kézzel csillogtatta meg tehetségét, de mi, növendékei mégis mást akartunk. Ennél többet, mélyebb érzéseket, átgondoltabb fogalmazást, egyszóval lázadtunk. A magam részéről az anya kifejezésköre, a gyermekkel való kapcsolat szépsége határozta meg akkori munkáimat. Az én gyermekeim is nőttek, munkáim is voltak bőven, főleg vidékre, kis iskolák, óvodák és nagy lakótelepek tereire: komáromi gyermekváros, Miskolcon, Gyöngyösön, Felsőpetényen, a debreceni Mezőgazdasági Főiskolán, Balatonszemesen. Később kaptam megbízást emlékmű jellegű munkákra, Budapesten Szilágyi Erzsébet figurájára és Derecskén felszabadulási emlékműre. Síremlékeket Ferenczy Noéminek és Berény Róbertnek. A mosdósi gyermekszanatóriumba Szent Györgyöt mintáztam meg és sok portrét, amit különösen nagyon szeretek. Ezen a siófoki kiállításon, amit férjemmel, Kiss Sándorral rendezek, szeretnék csendes áttekintést adni hitemről, életemről. Budapest, 1982. május Lesenyei Márta szobrász 1925-ben születtem Erdélyben. Ezzel azt hiszem, sok mindent elmondtam magamról, tehát a sorsom ezzel pecsételt, és így is marad. A boldogsághoz az is hozzátartozik egy kicsit, hogy a hozott vagy a sors által kiosztott helyét az ember őszintén vállalja, és merje is vállalni, még nehezebb időkben is. A szakmám szobrász, itt tanultam Pesten. Pátzay és Ferenczy voltak mestereim. Sokat, nagyon sokat dolgoztam eddig is, és remélem, még egy kis ideig tehetem. Nagyon sokat állítottam ki, ha sorolni kellene, csak az töltené ki a papírt. Hadd ne tegyem, hiszen nem akarok reklámot csinálni magamnak. Szeretem a magyar művészetet, ezzel jegyeztem el magam, az itt kiállított munkáimmal pedig szeretnék egy kis figyelemfelhívást tenni arra, hogy a magyar formakincs beépíthető és használható modern életünkben is. 1982. május