Kárpáti Éva (Csók István Galéria, Budapest, 1984)

Bereczky Lóránd Művészeti közéletünkben ugyan deklarált az „egyenlő esély", mégis azt tapasztalhatjuk, hogy egy-egy, a mű­vészeti alkotómunkát a szó igazi értelmében vállaló művésznőnek kétszeresen kell megküzdenie az érdeklődő figyelemért, a „szakma” és közönség elismeréséért. Tagadhatatlan, hogy szinte megcsontosodott konzervati­vizmus uralkodik szemléletünkben, illetve gyakorlatunkban: változtathatatlan törvénynek tekintjük a törté­nelmi előzmények példáját, s korunk magyar képzőművészetének sok szálból szövődő történetét általában csak férfiak produkciója alapján szoktuk leírni. Pedig századunkban már élt jónéhány, képzőművészetünk megújításában is szerepet játszó művésznő, s ahhoz végképp nem kellene túl nagy bátorság, hogy az 1945 utáni magyar művészet „feminin vonulatát" külön történetként felvázoljuk. Ezzel természetesen nem a mű­vészet, hanem az emancipáció specifikumait tekintenének válogató szempontok. Kárpáti Éva művészetének ajánló bemutatásában szeretnénk elkerülni a festészeten kívüli „rutin-szempon­tok” szerinti igazolást. Végsősoron művekkel szembesülünk, s csak azok tanulsága hozhatja közelünkbe alkotójukat, az embert. Festményei alapján bátran állíthatjuk, hogy önálló gondolkodású, érett stílusú, szem­léletben és az eszközök használatában egyedi hangvételű festő, akinek eddigi munkássága a „futtatottak körön kívüliségének” csöndességével lett egyre egységesebb és színvonalasabb. Lehet, hogy egyéniségéből fakad a köznapi harc kerülése - motívumai engednek erre következtetni —, de lehet, hogy a művekből is áradó derű komoly önfegyelem, vállalt szigorúság eredménye. Művészeti közéletünkben őt magát csak mű­vei képviselik, s olykor azok is maguk közegébe zárkózva, hivalkodás nélkül. Képeinek tartalma és formavilá­ga nyitottságot, érzékenységet, időt és gondolati válaszokat igényelnek, az első pillanat­ élményében soha­sem tárulkoznak ki. Érdemes vállalni a kapcsolatteremtés,, nézői munkáját”, mert Kárpáti Éva festői világában egy, a mai világunk sodró lendületű kavalkádjában a magát kereső és az értelem és érzelem egyensúlyá­ban magát meg is találó ember humánumát és hitét fedezhetjük fel. Kárpáti Éva tematikai érdeklődése a felsorolhatóság szempontja szerint szűkkörű. A központban az ember áll: hol nagyon hétköznapi szituációk apró mozzanataiban esendően csetlő-botló ember, hol a történelem viharában kiszolgáltatott ember, hol az antik gondolat szerint sok csodát magában rejtő ember. Azonban az ember szerepeltetése nem primer szintű példabeszéd, banális esemény - közhely illusztrációja. Talán mondható úgy, hogy ürügy, indok egy, az életről véleményt formáló alkotó eszköztárában ahhoz, hogy gon­dolatait képpé formálva, az esztétikai törvények meggyőző hitelével kifejezhesse. Minden festménye — legyen torzó, portré, szituációba helyezett alak, ember­csoport, vagy éppen testfragmentum - egy-egy önálló, fes­­tőiségében és közlendőjében zárt, a látványélménybe indulva, gondolati azonosulás alapján feloldható. Szólhat a mű a test szépségéről, figurával kifejezhető örökség ma is aktuális motívumáról, az ember esen­­dőségéről és kiszolgáltatottságáról, újjászülető képességéről, erejéről - mindegyikben a művészet életet gazdagító, sőt másító képességébe vetett hit manifesztálódik. A témát képviselő motívum — leggyakrabban a figura — szinte minden összefüggése, jelképi lehetősége feldolgozódik, s így tartalmi sokszínűség bonta­kozik ki. A humanitás, az emberi lét köznapi és áttételes kifejeződése, az egyszerű dolgaink és a világhoz való viszonyunk fura szövevényében lényegünkről szóló értelmezés-variációk a művek. S amilyen sokszínű maga a lét, olyan összetett, differenciált értelmezési szinteket kínáló Kárpáti Éva művészete a tartalom szempontjából. Éva KÁRPÁTI Born 1936 in Budapest. Studied between 1950 and 1954 in Budapest, at thre Fine Arts Secondary School where her professor for drawing was Ferenc Sebestyén. At the Hungarian Fine Arts school she was a pupil of Gyula Pap. Since 1962 she was a member of the Art Foun­dation of the Hungarian People’s Republic. Independent exhibitions. 1973 Veszprém, Dési Huber Gallery 1975 Győr, Gallery 1975 CSILI, Cultural House of the Iron Workers Trade Union, Pesterzsébet. 1977 Szolnok, Aba-Novák Gallery 1979 Sydney, Holdsworth Galeries 1980 Dunaújváros, Uitz Saal 1980 Békéscsaba, Mihály Munkácsy Gallery 1980 Budapest, Fészek Artist's Club 1981 Pécs, Ferenczy Gallery 1980 Kőszeg, J­u­risch its Castle 1980 Nagymaros, Cultural House 1982 Veszprém, Dési Huber Gallery. Group­ exhibitions 1973—79 at each Nagymaros Exhibition 1982 National Fine Arts Exhibition — Budapest Műcsarnok 1983 Salgótarján Spring Exhibition 1983 Exhibition of Nude Figures. Mednyánszky Gallery, Budapest 1984 National Fine Arts Exhibition — Műcsarnok, Budapest 1984 Summer Exhibition, Szeged 1984 „Budapest with the Eye of the Artist”, Csontváry Gallery. Éva Kárpáti’s paintings can be seen at the Hungarian National Gallery, the Literary Mu­seum and other public collections as well as in private collections.

Next