Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdió 1982-1984 (Kecskemét, 1984)
NEMZETKÖZI KERÁMIA KÍSÉRLETI STÚDIÓ Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdió utóbbi három évének termését, kísérleti eredményeit, a műhelyben létrehozott műveket a stúdió egész életfolyamatába, állandóságába szükséges elhelyezni. Abba a folyamatos munkába és jelenlétbe, amely 1977-től az intézmény teljes beindulásától számítható. Ez időtől napjainkig a stúdió mintegy 130 keramikus művésznek (ebből 44 külföldi) biztosított kísérleti és munkalehetőséget. A műfaj másik, létrejöttének ideje szerint első hazai és nemzetközi fellegvára, Siklós mellett kiemelkedő művészeti eredményeket ért el alig egy évtized alatt Kecskemét. Ráadásul mindez úgy történt, hogy a két műhely között — deklarálás nélkül — olyasfajta munkamegosztás alakult ki, hogy mindegyik zavartalanul tölthette be a feladatát, átvéve és vissza is adva időnként egymásnak a kerámiaművészet stafétabotját. Az NKKS első és újító volt abban, hogy a nyári szezonra, általában pár hétre szerveződő szimpozionok sorából egész évben folyamatosan dolgozó kísérleti műhelyként tudott kiválni, így nemcsak a folyamatosság biztonságát tudta megteremteni, lehetőséget teremtve ezzel, hogy a kísérletek valódi eredményekké érhessenek, hanem szaporodó kiállításaival, hazai és külföldi bemutatóival, a kerámiaművészetben, a világkerámiában való állandó aktív jelenlétet is. A műhely adottságok (jó felszereltség, a munkalehetőségek és a kreatív légkör) mellett mindehhez persze kellett a magyar keramikusok aktív munkája és a külföldiek tevékeny részvétele, valamint az a gyakorlat, hogy a Kecskeméten készült alkotások java az NKKI közgyűjteményét gyarapítja. A kollekció zavartalanná teszi a már szinte folyamatos kiállítási szerepléseket, mely érdekes és jellemző módon egy bécsi tárlattal indult (1980), s folytatódott a sorozat számos hazai, illetve szabadkai, prágai, pozsonyi, berlini, belgrádi bemutatókkal 1983-ban, aztán újra Bécs (1984), majd Moszkva (1985) és végre a főváros, Budapest következett mindjárt két tárlattal is (Bartók 32 Galéria, Szimpozionok III. kiállítása, Műcsarnok, 1986-ban Párizs a kezdet). A stúdió törzsgyűjteménye máig kb. 1000 mű, ennek 60%-a magyar, a fennmaradó 40%-a külföldi) ráadásul a Siklós anyagához viszonyítva is — a legjelentősebb nemzetközi kerámiakollekciónk, ugyanis a Magyar Iparművészeti Múzeum mindöszsze 300 modern magyar — és csak hazai kerámiát őriz. A kecskeméti és siklósi gyűjtemények szintegymást kiegészítő jellemzőket mutatnak: míg Siklóson színvonalas, erős művekkel van képviselve a magas tűzön égett, főként samott anyagokkal dolgozó informel kerámia a 60-as évekből, addig Kecskeméten a 70-es években izmosodó, új utakat kereső és vállaló, s azóta maguknak is nemzetközi elismerést kivívó fiatal keramikusok munkái a jellegadók.