Réti Mátyás festőművész (1984)
RÉTI MÁTYÁS FESTŐMŰVÉSZRŐL Egy órára sem szűnik meg festőnek lenni, maradni. Ez tehetsége, embersége is. Még valami. A művészet iránti olthatatlan szeretete. Lelkesítő, hogy mindent festészetté ment, emel. A tiszadobi tekerős kutat, a bikagulyát, a sümegi várat ugyanúgy, mint a nagymarosi pincéket. Az egész haza otthona, minden tájat képpel örökít meg. Lassan nincs hegy, völgy, falu, város, melyet ne festett volna meg. Állandó tréningben van Réti Mátyás, félelmetesen sokat dolgozik, hatalmas az edzésanyaga. Az ő erőfeszítése: rajz, rajz, sokezer rajz. Számára ez a munka, életvitel, memória — egy új festmény kezdete és lehetősége. Mintha egy új Tinódi Lantos Sebestyén született volna meg az Ő alakjában, aki nem énekkel, hanem képpel gyűjti a táj szépségeit. Nincs lelke valamit otthagyni, ez a magyarázata annak, hogy rajzokkal rohamozza újra és újra környezetét, hogy a lelkét találja meg benne. Most Nagymaros a bástya. Már legyőzte, meghódította. Nemcsak hegyeit, utcáit, kálvária dombját örökítette meg, hanem észre nem vett sebesült fáit a vízparton. Benne látja és láttatja a küzdelmet, az elmúlást, a kiáltást. Nemcsak fát lát a korhadt tölgyben és a megdőlt fűzfában, hanem az ember erejét és élni akarását. Látja és láttatni tudja ugyanúgy, mint Trogir íveit, Budapest intimitását, Sopron támfalait, a téli Pomázt, zalai tájat, szentendrei, szoboszlói, hatvani, veszprémi részleteket, a cseszneki várat. Még egyszer mondom: szinte az egész hazát Békéscsabától Kőszegig. S még ezentúl is valamit Európából és az emberségből. Fáradhatatlan és türelmetlen Réti Mátyás, önmagához az. Tudom, hogy sok mellékutcát járt végig, de meggyőződésem, hogy a festészet főutcájához közeledik erős szívvel és akarattal. dr. Losonci Miklós RÉTI MÁTYÁS Tiszadobon 1922-ben született A Képzőművészeti Főiskolát 1953-ban végezte el, Kmetty János, Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Barcsay Jenő voltak a tanárai. A főiskola elvégzése után Csepelen rajztanárként tanított huszonhárom évig. Mint festőművész részt vett a képzőművészeti életben is. Nyaranként külföldön tanulmányúton járt; a környező szocialista országokon kívül beutazta Ausztriát, Franciaországot, Olaszországot, Spanyolországot és Görögországot, ahol múzeumokat, képtárakat és az ásatásokat látogatta. Több közös kiállításon szerepeltek munkái. Egyéni kiállításai voltak Budapesten és az ország számos városában; Nyíregyházán, Kaposvárott, Békéscsabán, Szekszárdon, Salgótarjánban, Pápán, Gyöngyösön, Tokajban, Vásárosnaményben, valamint több faluban. Több alkalommal az alkotásaira díjat kapott. 1974-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítették. Mostani kiállítása a 60. egyéni bemutatkozása. Anyagát úgy válogatta össze, hogy több oldalról mutassa be alkotói tevékenységét.