Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdió Kecskemét, Magyarország (Bartók 32 Galéria, Budaőest, 1985)
„A fejlődés, a jövő szempontjából a művészeknek hivatásuknál fogva nagy a felelősségük. Meggyőződésem, hogy a Stúdióban résztvevő művészekben és az általuk létrehozott alkotásokban van valami közös; az igény, indíttatás, szándék vagy tudat, hogy a művésznek — egyéniségéhez és képességeihez mérten — kötelessége a létét igénylő közösség, társadalom számára a kor által felszínre hozott kérdésekre, állandóan megújulva, alkotások által megfelelni." Probstner János keramikus, stúdióvezető A látogató elé táruló válogatás a Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdióban készült munkákból nyújt ízelítőt. A Bács-Kiskun megyei Tanács által Kecskeméten 1978-ban alapított kerámiaművészeti alkotótelep tevékenysége céljához hűen mutatkozik be, ami elénk tárul, egy — alkotói, esztétikai, technikai kísérletezésre egyaránt nyitott — kísérleti alkotóműhely több szempontból is figyelemre méltó anyaga. Rendkívüli, hiszen ilyen gazdag nemzetközi kortárs gyűjteményt ritkán láthatunk. Rendkívüli azért is, mert — szomszédaink mellett — a földrajzilag legtávolabb élő nemzetek szellemi kincse is nyersanyag. Különlegesek e művek születési körülményei is, mert a legszélsőségesebben eltérő fogantatásuk ellenére - időben is közel egymáshoz — ugyanazon alkotóműhely falai között, egymás hatásától korántsem mentesen jöttek világra. A művészek, akik stúdióbeli munkájukhoz pályázat útján nyerhettek ösztöndíjat, a kerámiaművészet univerzális nyelvén - kutatói, tervezői feladataik, kísérletezéseik közben a legjobb műveikben a kor szelleméhez hűen jutnak felfedezésekkel felérő megoldásaikra. A Stúdió hétköznapi tevékenysége során foglalkozik funkcionális (dekoratív használati) tárgyak és építészeti kerámiák előállításával is, az itt látható munkák többsége azonban sokkal inkább dekoratív egyedi tárgy vagy modern kerámia-plasztika. Érzékletesen bizonyítják, hogyan járta végig a kerámia a kortárs képzőművészet irányzatainak mindegyikét, saját műfajának határait odébb és odébb tolva. A napjainkra már oly sok mindent fedő, s fogalmilag nem is könnyen tisztázható kerámiaművészet eredeti — legalább annyira használható, mint amennyire esztétikus — tárgyától egyre távolodva, de továbbra is emberközpontú körökben találja meg modelljét. Mértani, naturális és stilizált természeti formák szomszédságában torzó tárgyait maga köré gyűjtve a torzóként jelenlévő ember hosszú, s változatos metamorfózisa közben torzósága cserépre alkalmazott minden állapotát — hevülve s hűlve, hasadva, törve, repedve, üszkösödve — végigjárja. Hasz-