2. Országos karikatúra biennálé (Megyei és Városi Művelődési Központi Galéria, Nyíregyháza, 1985)

MI NEM A KARIKATÚRA? Azt hiszem, hiánycikk a karikatúra ars poeticája. Bár olvasom az ide vonatkozó „szakirodalomban", hogy ,,a mű­vészet kezdetei óta népszerű műfaj" . . . „mindenkor éles fegyver" . . . „eltúlozza a . . hogy „manapság a szocia­lista országok karikaturistái a meglévő hibákat, visszásságo­kat, a múlt csökevényeit ostorozzák". Ez így leegyszerű­sítve azonban, az ostorozó kollégákkal, csakugyan a múlt csökevényének tűnik, nem látszik ideális meghatározásnak. Azt is olvasom, hogy Arisztotelészt már több mint kétezer éve foglalkoztatta „a parodisztikus és a karikaturisztikus" fogalma. Más irányú elfoglaltságai miatt azonban a fentiek kifejtésére végül nem került sor. Mások is jártak így. Már arra is gondolok, hogy bizonyosan Faust doktor is gondolt a karikatúra elméletének vagy titkos receptjének közre­adására, de a nagy sietségben, úgy látszik, ő is kifelejtette az ördöggel kötött megállapodásból. A bevezető, persze csak arra volt jó, hogy ezek után az előszóíró szégyenkezés nélkül bevallhassa: aligha tudná néhány szóval meghatározni, mi és milyen is a jó karikatúra, így hát legfeljebb arra próbálok vállalkozni, hogy röviden vázoljam, mi nem a karikatúra. Nem karikatúra, a dicsérő. Sajnos, volt egy időszak, amelyben a karikatúra főszereplője is pozitív hős lett. Mindig daliás volt, és sokkal szebb, mint a valóságban. Hála istennek, ez a jelenség egyre ritkább. Én is babonából említem csupán, nehogy kísérteni próbáljon. Bármily furcsa, de a karikatúra nem vicc. A vicc csatta­nóra kihegyezett szöveg. A modern karikatúra vizuális termék. A szöveg legfeljebb kiegészíti, segíti vagy uram bocsá' tönkreteszi. A karikatúra értelmét a néző fejti meg — ha sikerül neki. És ha a karikatúrista humoros jelrend­szerrel dolgozik, esetleg derül is rajta. Ám az sem igaz, hogy a karikatúra csak humor. Nem árt neki, de ez csak egyik műfaja. Lehet vele megríkatni, meglepni vagy meghökkenteni is. Karl Rosenkranz, német esztéta (1805—1879) írja, hogy egyes művészeti területe­ket nem lehet csupán a szépségeszmény jegyében megma­gyarázni. „A rútság bizonyos műfajok esetében alapvető kategória". Végül az ég szerelmére, minden közhiedelemmel ellen­tétben, a karikatúra nem azonos a gyorsfényképpel. „Azt irigylem tőletek", hallottam már én is néhányszor, „hogy elég egy ötlet meg egypár krikszkraksz, és kész a műalko­tás". Mondják ezt például annak a kollégának, aki teszem azt, tűhegynyi pontok összeállításával szüli meg művét, összesen esetleg harminc vagy ötven izzasztó óra árán. Talán nem lesz meghökkentő, ha ezek után azt mondom, hogy ennek ellenére villámgyorsan is készülhet remekmű. Ez a terület ugyanis nem versenypálya Művészeti alkotásról sohasem kérdezik, hogy gyorsan vagy lassan kerekedett-e, mindig csak a kész állapota minősíti. Sorolhatnék még néhányat a több száz tévhit közül, de ebben szerencsére, a helyszűke megakadályoz. Remélem, nem okoztam csalódást, mert sikerült nem meghatároznom a karikatúra mibenlétét. Higgyék el a régi bölcsességet: „szürke minden elmélet, zöld az élet fája", inkább nézzék meg a kiállítást. "

Next