Várnagy Ildikó szobrászművész kiállítása (Budapest Galéria Kiállítóháza, 1985)

The existence of forms in space is traditionally called plastic value. The means of its unfolding are: the material, the carving and modelling, the structure, the statics, the mass, the virtual sphere of the forms and the room created by association of several forms. Even the pieces of modern sculpture — specified by László Mohly-Nagy — do not withdraw from them. The oeuvre of the sculptor Ildikó Várnagy seems to be the best instance for clashing with these values. At the Academy of Fine Arts as a student of József Somogyi she nevertheless learned Ihe laws and methods of plastic formgiving. Is the activity of Ildikó Várnagy an opposition to the sculpturing, or an evidence of her devotion to the par excellence art itself? At the first sight the works show eccentricity, but the profound eye can detect the obstinate consistence and the hard coherence of her thoughts. This attitude can appear in several shapes in time, e. g. put in different materials whle one of these materials wil be a vehicle of different thoughts. Not only the material but all the plastic means and methods can do this, consequently the strands of her activity is steadily woven into a braid. Tracing this complex, waving braid, the texture of plastic means it will be obvious that in spite of her opposition to the laws of the plastic arts Ildikó Vámagy is really a saver of plastic values, and even creator of new ones. While using the traditional means, materials and methods of sculpturing she constantly applies something new, as well (painting, hanging, assembling, covering, filing out and sewing of rags, artificial materials, found objects etc.) The plastic values produced by the listed means and materials are: immateriality, low relief, empty spece, anti­statics. The works made of Ildikó Várnagy get rid of material, i.e.the form is generally composed in one or two elevations, decreasing the sculpture, making the material diminish in order to make stress upon the really important. The essence of things has generally nothing to do with the material, but with the charac­ter, the psychic state, the events of the inner world, with the relations of the basic objective, intellectual and emotional phenomena of the inner and outer world. Inexplicability com­posed in signs. Empty space means openness: freedom for things (sings) moving out or in within a given range. Antistatics gives a basis for this free movement. These new values indicate the break with the traditions of European sculpture and a close relationship to the literature and to the object-making attitude of the ancient, primitive and Oriental cultures. Ildikó Várnagy insists on percepting the world and not on creating new ones. She does not want to increase the huge mass of objects in the world by further ob­jects and new forms. She is driven by cognition (subjective or scientific) to explore and reveal the invisible forces, the princip­les of the world. The cognitive process probably seems overem­phasized here for the experimental one, but Ildikó Várnagy, the sculptor succeeds always in balancing the two. In course of working the innovations and the extremely exhausted traditio­nal means promptly and equally applied result in a new value. The openness will be inevitably true. The abstraciton of cogni­tive or emotive topics are ceased by luscious forms; the con­cepts are drafted into primary figures (signs) bom in intellec­tual and formal concentration; the relations are shown by the material. She is teadily consequent in consciousness of her art, and at the same time open to the world. This attitude results in personal spec if cations: objectivity, puritanism, steadiness and the keen resistance to certain topics and methods on one hand, released playfullness, serene spontaneity on the other. This is mainly represented by her compositions made of found objects, the material itself expresses the author's intention tout examine, interpret and know the things of the world. If pop-art and abstraction, primitivism and intellectualism can be linked, they are directly joined in Ildikó Várnagy's works. The „ab­surd" association gives the curious duality of the works: the found objects speak to her because all of them are percepted as signs of certain general concepts and at the same time as indivi­dual beings — like the words for the writer - while the severe­ness of the abstraction is resolved into serenity. The worn coat sewn with great, strong Stiches on a rou^i cloth will be the Biography I was born in 23 Apr! 1944, Budapest. I graduated as a teacher of drawing at the sculptor department of the Budapest Academy of Fine Arts. In the years 1968—79 I was teaching drawing, art history and fine arts in secondary schools, in the Children's and Youth's Art Studio of the Hungarian National Gallery and in the Kassák Club. Since 1979 I work in my own workdiop and take part at competitions and exhibitions home and abroad. Group exhibitions 1968 Budafok, Csepel Iron-and Metal Works, Budapest 1969 Csepel, Budapest 1970 Studio 70, Csepel, Budapest, Balatonboglár 1971 Studio 71, Budapest, Balatonboglár 1972 Studio Gallery, Studio 72 Budapest 1973 Studio 73, Budapest, Eger 1974 Studio 74, Budapest 1975 Studio 75 1976 Small Sculpture biennial, Pécs, Siófok, Le Havre (France),Studio 76 Budapest 1977 Reims (France), FIDEM 77 Hungarian National Gallery, Budapest Makó, Sopron Medal biennial 1978 Makó, Zánka, Csepel Gallery, Studio 78, National Sculpture Exhbiton, Budapest Ildikó Várnagy 1084 Budapest, József u. 3. Prize KISZ Prize of the Sopron Medal Biennial A kiállítást rendezte: Török Tamás Fotó: Farkas Árpád, Szabados Árpád 141 Grafika: Lengyel András Angol szöveg: Szöllőssy Ágnes Felelős kiadó: Zsigmond Attila, főigazgató ■UOnPEST GALÉRIA Katalin Keserű 1983 Csepel Gal lery, Sopron Medal Biennial, Pécs Small Sculpture Biennial, Drawing Biennial of the Hungarian National Gallery, Bulgaria, Municipal Culturá Centre Budapest, Art Hall Budapest, Rajz/Drawing Pécs, Óbuda Gallery Budapest 1984 German Democratic Republic, Salgótarján 1985 Sopron Medal Biennial, Csepel Gallery, Warshaw (Poland), Óbuda Gallery (101 Objects) Works in public places Vámos Ilona relief portrait, Budapest PIayground-ßchool-place of work environment projects, Zalaegerszeg, Győr Oneman shows 1968 Rákóczi restaurant, Budapest Young Artists' Club, Budapest 1973 Studio Gallery, Budapest 1974 Young Artists' Club, Budapest 1975 Palota Expo, Budapest, Csepel, Gallery, Budapest 1977 Hajdúszoboszló 1978 Budaörs, Zalaegerszeg 1979 Hungarian National Gallery, „Workshop” series, Budapest 1982 Hajdúszoboszló 1983 Veszprém, Nagykanizsa MŰTÁRGYJEGYZÉK LIST OF WORKS OF ART Years in toys Weaver Deck-chair woman Cobweb wood, synth. 1981 wood, textile 1980 textile 1981 textile, alu. 1980 100x200 cm 50x60x90 cm 70x140 cm 100x100x250 mm Médea textil 1979 80x100x100 Zsuzsánna textil, műany. 1980 120x60x40 Dresses put off textile 1979 130x180 cm öten textil, alurváz 1980-81 200x200x300 Woman in labour textile 1980 120x160 cm Menyasszony textil 1979 300x60 Up and down textile 1981 300x50x50 cm Vasalt ruhák textil, vas 1981 100x200/4/ Spiral textile 1981 100x100x80 cm Vallatópad fa, textil, festés, szög fémlemez, műanyagszál 1982 200x200x100 Oueen of the night painted iron 1980 160x100x40 cm IM Négy nagy jel 1980 500x100x40 Bud and flower Charon's barge painted iron 1982 painted iron 1980 150x100x50 cm 100x170x190 cm/3/ Zsiráf nő textil 1979 200x100x120/6/ IronchHd painted iron 1980 100x50x50 cm Anorákos textil 1979 60x60x70 „Birdy” painted iron 1980 200x100x50 cm Fönt és lent textil, alumínium 1980 70x70x170 Feeder painted iron 1980 150x100x100 cm Évek játékokban fa, műanyagok 1981 100x200 The killed monster painted iron 1983 250x100x40 cm Szövőnő fa, textil 1980 50x60x90 Woman in labour painted iron 1966—83 200x100x100 cm Nyugágynő textil 1981 70x140 Three candles painted iron 1983 130x50x40 cm Pókháló textil, alumínium 1980 100x100x250 Shelter painted iron 1983 120x120x35 cm Levetett ruhák Szülő nő textil textil 1979 1980 130x180 120x160 Sex painted iron 1984 90x60x30 cm Fel-le textil 1981 300x50x50 Nofretete iron 1982 130x20x10 cm Spirál textil 1981 100x100x80 Sentence painted iron 1982 90x30x20 Éjkirálynő festett vas 1980 160x100x40/1/ In the net painted iron 1983 100x100x70 cm Bimbó és virág festett vas 1982 150x100x50 Group painted iron 1983 195x110x75 cm /5/ Charon ladikja festett vas 1980 100x170x190131 The th ree Sisters painted iron 1980 70x40x40 cm Vasgyerek festett vas 1980 100x50x50 Crown painted iron 1981 70x20x20 cm Madaras festett vas 1980 200x100x50 Bride textie 1979 300x60 cm Etető festett vas 1980 150x100x100 Ironed dresses textile, iron 1981 100x200 cm 141 Megölt óriás Szülő nő Három gyertya festett vas festett vas festett vas 1983 1966-83 1983 250x100x40 200x100x100 130x50x50 Rack wood, textile, painting, nail 1982 200x200x100 cm Spirál festett vas 1981 80x50x40 Woman giraffe textile 1979 200x100x120 cm 161 Védelem festett vas 1983 120x120x35 Anorak textie 1979 60x60x70 cm Szex festett vas 1984 90x60x30 Up and down textile, alu. 1980 70x70x170 cm Nofretete vas 1982 130x20x10 Medea textile 1979 80x100x100 cm Hondát vas 1982 90x30x20 Susanna textile. Hálóban vas 1983 100x100x70 synthetic 1980 120x60x40 cm Csoport vas 1983 195x110x75/5/ Five textile, aluminium frame 1980—81 Három párka Korona vas vas 1980 1981 70x40x40 70x20x20 200x200x300 cm Exposition arranged: Tamás Török Photo: Árpád Farkasi Árpád Szabados 141 Design: András Lengyel English text: Ágnes Szöllőssy Editor responsible: Attila Zsigmond, director general SZOBRÁSZMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁZÁBAN III., LAJOS U. 158. 1985. JÚNIUS 14 — JÚLUS 31. Plasztikai értéknek nevezhetjük hagyományosan a formák térbeli létét. Kibontakoztatásának eszközei: az anyag, a mintá­zás-faragás, a szerkezet, statika, a tömeg, a formák virtuális tere és a több forma együttesével kialakított tér. Még a modern szobrászatnak Moholy Nagy László által leírt műtípusai sem szakadnak el tőlük. Látszólag keresve sem találhatunk jobb példát Várnagy Ildikóénál olyan szobrászi életműre, mely ezen értéknek ellentmond. Holott ő a főiskolán, Somogyi József növendékeként megtanulta a plasztikai formálás törvényeit, módszereit. A szobrászatnak való ellentmondás-e Várnagy Ildikó tevékenysége tehát, vagy csakis az ellentmondás segítsé­gével fenntartható hűség a tágabb értelmű művészethez? Amit csinál, csupa szertelenségnek tűnik. Alaposabb vizs­gálódással azonban felsejlik konok következetessége, kemény kitartása egy-egy gondolat mellett. Mégpedig oly módon, hogy az az évek múlásával más és más módon tűnik fel, más anyagba fogalmazva például, miközben ugyanaz az anyag lesz más és más gondolatok hordozója. Nemcsak az anyaggal, hanem minden plasztikai eszközzel, módszerrel ez történik, következésképp mint egy copf, úgy fonódik össze, folyamatosan, munkásságá­nak többféle iránya. Végigkövetve ezt az összetett, hullám­zó fonatot mint plasztikai eszközök szövedékét, kiderül, hogy noha Várnagy Ildikó ellenkezik a plasztika törvényeivel, mégis éppen őt tarthatjuk a plasztikai értékek őrzőjének, sőt újak teremtőjének is. Mert ugyan használja a hagyományos szobrászi eszközöket, anyagokat, komponáló módszereket, de szabályta­lanul, és folytonosan újakkal áll elő (fest, függeszt, összerak, letakar, kitöm, varr stb. rongyot, hungarocellt, mindenféle talált tárgyakat stb.). Ezekkel és a szokatlan módon alkalma­zott hagyományos eszközökkel létrehozott plasztikai értékek — akármilyen képtelenül is hangzik­­: az anyagtalanság, a sík­szerűség, az üres tér, az antistatika. Várnagy Ildikó művei anyagtalanok, amennyiben a térformát egy vagy két főnézetre komponálja, azaz a körplasztikát lefo­gyasztja, tiszteletlenül bánik az anyaggal (sosem akar anyag­szerű lenni) azért, hogy a számára lényegeset emelhesse ki. A lényeg pedig nem az anyaggal függ össze, hanem például a jellemmel, lélekállapottal, a belső világ történéseivel, a külső és belső világ alapvető tárgyi, gondolati és érzelmi jelenségeinek viszonyaival, csupa megfoghatatlannal, amiket jelekbe fogalmaz. Az üres tér nyitottságot jelent: megszabott kereten belül szabad­ságot a dolgok (jelek) ki- és beáramlásáshoz. Az antistatika ennek a szabad mozgásnak teremti meg a lehetőségét. Az új értékek valójában az európai szobrászat hagyomá­nyaitól való elszakadást és az ősi, primitív és keleti kultúrák tárgyalkotó szemléletével, valamint az irodalommal válla­lt rokon­ságot jelentik: a világ megértésének, s nem új világok teremtésé­nek igényét. Várnagy Ildikónak nem célja az anyag diktálta új formák, tárgyak létrehozása, sőt a tárgyalkotást, a világban létező tárgymennyiség további gyarapítását kegyetlenségnek tartja. A világ megismerése (akár szubjektív, akár tudományos) ösztönzi, a világ láthatatlan erőinek, princípiumainak felfedése, felfedezése. A megismerés szellemi voltának hangsúlyozása végletesnek tűnhet, de nem azért szobrász Várnagy Ildikó, hogy helyre ne állítsa a kibillent egyensúlyt. Munkája során olyan közvetlenséggel használja újításait vagy fokozza szélső­ségekig hagyományos eszközeit, hogy a belőlük fakadó új ér­ték, tágabb értelemben véve, a nyitottság magától értetődően természetes lesz. Gondolati vagy érzelmi témáinak elvontságát megszünteti azzal, hogy érzéki formába, mégpedig szellemi és formai koncentrációval születő primér ábrákba (jelek) fo­galmazza a fogalmakat, s anyaggal mutatja meg a viszonyla­tokat is. Szigorúan következetes művészete tudatosságában, ugyan­akkor nyitott minden iránt. Ebből fakadnak munkáinak csak őt jellemző sajátosságai: tárgyilagossága, puritanizmusa, kemény­sége egyfelől, makacs ragaszkodása egy-egy témához, módszer­hez, másfelől felszabadult játékossága, derűs közvetlensége. Különösen talált tárgyakból készült kompozíciói ilyenek, hiszen a nyersanyag talált volta önmagában is kifejezi, hogy az alkotó a világ dolgainak vizsgálatára, értelmezésére, megismerésére vállalkozott, a legsajátabb gondolat legmegfelelőbb eszközei tehát azok. Ha összekapcsolódhat a pop art és az absztrakció, primitivizmus és intellektualizmus. Várnagy Ildikó műveiben egyszerűen eggyé válnak. A „képtelen" társulás adja munkái különös kettősségét: a talált tárgyak beszélnek hozzá, mert mindegyiket valamely általános fogalom jeleként érzékeli, ugyanakkor egyedi vonatkozásukban is érdeklik, mint írót a szavak, ezzel derűvé oldódik az elvonatkoztatás komorsága, így lesz Férfiszőnyeg a nagy, erős öltésekkel egy anyagra appli­kált elhasznált férfikabátból, s Nőszőnyeg a családi ruhatár finomabb darabjaiból, finomabb varrótechnikával. A „princípi­umok" elkülönítése halálosan komoly, a válogatás, az appliká­lás játékosan leleményes. Várnagy Ildikó világképében a princí­piumok az élet (a művek) megszabott keretei, amikben a játék minősége az emberi lehetőség. Keserű Katalin Életrajz 1944 április 23-án születtem Budapesten. 1967- ben végeztem a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, ahol rajztanári diplomát kaptam. 1968- tól 1979-ig tanítottam szakközépiskolákban, a Magyar Nemzeti Galéria GYIK Műhelyében, a zuglói Kassák klubban. (Szakrajzot, művé­szettörténetet, mozgást és képzőművészetet) 1979 óta szabadfoglalkozású képzőművész vagyok. Egyéni kiállítása 1968 Rákóczi étterem Bp., Fiatal Művészek Klubja Bp. 1973 Stúdió Galéria Bp. 1974 Fiatal Művészek Klubja Bp. 1975 Palotai Tárlat Bp., Csepel Galéria Bp. 1977 Hajdúszoboszló 1978 Budaörs, Zalaegerszeg 1979 MNG Műhely sorozata Bp. 1982 Hajdúszoboszló 1983 Veszprém, Nagykanizsa Csoportos kiállításai 1968 Budafok, Csepel Vas- és Fémmű 1969 XXI. Hazafias Népfront 1970 Stúdió 70, Balatonboglár, XXI. HNF, Bp. 1971 Stúdió 71, Balatonboglár 1972 Stúdió Galéria, Stúdió 72 1973 Eger, Stúdió 73 1974 Stúdió 74 1975 Stúdió 75 1976 Pécsi Kisplasztikai Biennálé, Siófok, Le Havre (Fr) Stúdió 76 1977 Reims (Fr), FIDEM 77 MN Galéria, Makó, Soproni Érembiennálé, Stúdió 77, 1978 Makó, Csepel Geléria, Magyar Szobrászati Kiállítás Műcsarnok, Stúdió 78, Zánka 1979 Párizs (Fr), Stockholm (Sv), Pécsi Kisplasztikai Biennálé, Makó, Soproni Érembiennálé, Zalaegerszeg, Várműhely Bp. 1980 Saint-Étienne (Fr), Rajz/Drawing Pércs, Oslo (Norv), Sopron, 1980 MN Galéria, Makó, Monza (Ol), NDK, NSZK 1981 Csepeli Tavaszi Tárlat, Pécsi Kisplesztikai Biennálé, Soproni érembiennálé, Moszkva (SzU), Poznan (PL), Makó, Siófok, 1982 Leningrád (SzU), Olaszország, Újpesti Mini Galéria, Makó, Szeged, Vigadó Galéria Bp., Pécsi Rajz/Drawing, Salgótarján, Csepeli Munkásott­hon, Vigadó Galéria 2. 1983 Csepel Galéria, Soproni Érembiennálé, Pécsi Kisplasztikái B, MN Galéria Rajzbiennálé, Bulgária, Fővárosi Műv. Ház Bp, Műcsarnok Bp, Pécsi Rajz/Drawing, Óbuda Galéria Bp. 1984 NDK, Salgótarján 1985 Soproni Érembiennálé, Csepel Galéria, Varsó, Óbuda Galéria (101 tárgy) Irodalmi múzeum, Várnagy Ildikó Budapest 1084 József utca 3. Köztéri munkák Vámos Ilona portrédombormű Bp. Zalaegerszegi játszótér, iskola, munkahelyi környezet Győr Díj A Soproni Érembiennálé KISZ díja Man-carpet, and the thin, fine cloths of the garderóbe will be converted into the Woman-carpet. The isolation of „principles" ismortally strict, the choice and the ways of application is playfully inventive. In the worldview of Ildikó Vámagy the principles are the fixed frames of the life (and of her works) where the quality of playing is the human possibility. 1979 Paris (France),Stockholm (Sweden), Pécs Small Sculpture Biennial, Makó,Sopron Medal Biennial, Zalaegerszeg, Budapest 1980 Saint-Étienne (France),Oslo (Norway), Rajz/Drawing Pécs, Sopron, Makó, Monza (Italy), German Democratic Rep., German Federal Republic, Hungarian National Gallery, Budapest 1981 Csepel Spring Expo, Pécs Small sculpture Biennial, Sopron Medal Biennial, Moscow (Soviet Union), Poznan (Poland), Makó,Siófok 1982 Leningrád (Soviet Union), Italy, Újpest Mini Gallery, Makó, Szeged, Vigadó Gallery Budapest, Rajz/Drawing Pécs,Salgótarján, Csepel, Vigadó Gallery Budapest

Next