Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep 23. nyári időszaka megnyitása (Hajdúböszörmény, 1986)
TAMÁS ERVIN festőművész vallja, hogy a látható világ nem egyenlő azzal, ami a képekbe íródik. A látvány élménye csak a személyiség szűrőjén át, a gondolati, érzelmi, hangulati tartalmakkal gazdagodva szerveződik és fogalmazódik képpé. Tamás Ervin esetében, aki egy erősen intellektuális töltésű életművet teremtett az elmúlt négy évtized folyamán, különösen így van ez. De a született alkotások képépítő motívumai szín és formai tekintetben mindig utalnak a konkrét tárgyra, az eredetre. A látott valóság, a táj keltette benyomás egyébként a képalkotás törvényei szerint formálódik, egyszerűsödik, kristályosodik, sűrűsödik. Ez a festészet, melynek az utóbbi tíz esztendőben készült legszebb tábláit láthatja a közönség a maga egyneműségében, következetesen leegyszerűsített formaadásában, visszafogott, kissé hűvös színhatásában, síkban tartottságában, hangsúlyozott megszerkesztettségében és elvonatkoztatottságában egy szuverén művészi látás, törekvés, magatartás és festői módszer gyümölcse. Ez a konstruktív szemlélet a tájképek, csendéletek és figurális kompozíciók egész rendszerének sajátja, a hagyományos érzéki, képi megformálástól eltérő, de a művészi igazság megragadására, az emberi lényeg megmutatására való állandó készenlétben fogant képek egész sorában jut kifejezésre. Bonyolultabb, művészi eszközökkel is nehezebben megközelíthető korunk emberi tartalmának, életérzésének kifejezéséhez talál megfelelő formát Tamás Ervin úgy, hogy kontaktusa eleven marad a tradíciókkal, miközben szüntelenül kész az új befogadására és kifejezésére, megjelenítésére, lényegiségének pontos megragadására. Dr. Lázár Imre