Tettamanti Béla rajzai (Ernst Múzeum, Budapest, 1986)

lett újra csak azt mondom, hogy en­nek a fele sem tréfa. Szériái, képre­gényei, régen úgy mondták ,,co­­mics"ok, kifejezési formái a művésznek. Néha kimarad az irónia, marad a humor pusztán, mint ami­kor a szemből madár, a madárlábból — megfordítva — kopár fa lett. Ahogyan múltak az évek, Tetta­manti is változott. Kezdte elhagyni a szárazságát. S a Tettamanti képek most már színesek, részben a kolo­­rofszet nyomtatás kedvéért, részben — nyilván — a kiállításért. A mi ked­vünkért. Üveghangú színei ugyan el­lentmondanak a szatirikus támadó kedvének. (Vagy éppen erősítik ezt?) Szemérmesen merev, foltszerű, mindössze jelzésszerű modorát most már többször ledobja, s mer élni a tollrajztechnika nagyrealista, mint­egy chiaroscuro bravúrjával is. Per­sze csakis a nyelvöltögető tartalmai­nak érdekében (Ornitológus, Michelangelo, Kulcslyuk). BEVEZETŐ3 Hogy ne dermedjen meg valami­lyen skatulyában, csinál Tettamanti újságcímlapot, színes vagy színtelen illusztrációt, regény, novella vagy gyerekkönyv szövegének kisérője­­ként, funkcionálisan most, minden­kor tisztelve a sokféle, mindenkori szerzőt. I / Öv -~tr"' -----XT ___Y /-_____ |___L ____ | _____| A A_______ _.­­ Frank János

Next