Tettamanti Béla rajzai (Ernst Múzeum, Budapest, 1986)
lett újra csak azt mondom, hogy ennek a fele sem tréfa. Szériái, képregényei, régen úgy mondták ,,comics"ok, kifejezési formái a művésznek. Néha kimarad az irónia, marad a humor pusztán, mint amikor a szemből madár, a madárlábból — megfordítva — kopár fa lett. Ahogyan múltak az évek, Tettamanti is változott. Kezdte elhagyni a szárazságát. S a Tettamanti képek most már színesek, részben a kolorofszet nyomtatás kedvéért, részben — nyilván — a kiállításért. A mi kedvünkért. Üveghangú színei ugyan ellentmondanak a szatirikus támadó kedvének. (Vagy éppen erősítik ezt?) Szemérmesen merev, foltszerű, mindössze jelzésszerű modorát most már többször ledobja, s mer élni a tollrajztechnika nagyrealista, mintegy chiaroscuro bravúrjával is. Persze csakis a nyelvöltögető tartalmainak érdekében (Ornitológus, Michelangelo, Kulcslyuk). BEVEZETŐ3 Hogy ne dermedjen meg valamilyen skatulyában, csinál Tettamanti újságcímlapot, színes vagy színtelen illusztrációt, regény, novella vagy gyerekkönyv szövegének kisérőjeként, funkcionálisan most, mindenkor tisztelve a sokféle, mindenkori szerzőt. I / Öv -~tr"' -----XT ___Y /-_____ |___L ____ | _____| A A_______ _. Frank János