Baky Péter (Szekszárd, 1987)
Egy katalógus előszavának az a feladata, hogy adatokat szolgáltasson a kiállító művészről, esetleg megkísérelje, hogy arról az irányzatról is szóljon, amelyet a kiállítás képvisel. Nem tiszte, hogy művészeteleméleti kérdéseket feszegessen, művészetfilozófiai fogalmakat próbáljon tisztázni. Erre nem jogosítja fel a kiadvány jellege és nem ad módot a szöveg lehetséges terjedelme. Baky Péter munkásságával kapcsolatban azonban kikívánkozik néhány olyan gondolat, amelyeknek tisztázása és korrekt megfogalmazása könnyebbé teszi az egyébként közérthető művek még tisztább megközelítését, illetve belső tartalmainak pontosítását. Első gondolat: az ember által alkotott szépet vizsgálva ennek két megjelenési formája manifesztálódhat: az állandó szépség — ez a művészet, és a változó szépség — ez a divat. Természetesen mint minden ez is dialektikus. A művészetben is van divat — és a divatban is lehet művészet. (Itt el kell gondolkozzunk azon, hogy „van" és „lehet"1.) Második gondolatom stiláris kategóriák pontosítása: 1. Mi a naturalizmus? 2. Mi a ralizmus? A válasz egyszerű: A naturalizmus - információ A realizmus - vélemény! A naturista ábrázolásban legfőbb cél a pontos természethű megjelenítés — ábrázolás — információ —, ámde nem tartalmaz olyan egyéni hangot — véleményt — amely a művészetben legfőbb feladata az alkotónak. Baky Péter festészetéről van szó, amelyet lehetne a szupernaturalizmus kényszerű kategóriájába, skatulyájába is sorolni, azonban ez átgondolt realista szürrealizmus. S ami tán a legfontosabb, kritikai realizmus! Figuráinak fanyarsága — úgy grafikáin, mint képein — finoman humorosnak tűnhet, ám éltető eleme a véresen komoly kritika, eszközei pedig a borotvaéles megfigyelés és a gyémántkemény bírálat. Az esetleges történéseket helyezi egymás mellé öntörvényűen a lehetséges egyidejűség természetes logikáját, megszokottságát elhanyagolva, esetleg megtagadva, de mindig egy kibontható, megfogalmazható cél érdekében. Ez tudatosan gondolkodó piktúra minden kitárulkozása mellett és ellenére befelé forduló egyéniség miditatív megnyilatkozása. Egyetlen művét sem lehet felszínesen megnézni és továbblépni. Visszarántja tekintetünket ez a különös világ és magyarázatot követel önmagunktól magunknak. Nem adja könnyen magát, gondolkodásra késztet, szellemi működést indukál. A legmagasabb emberi tevékenységre ösztönöz Eszközei szikárak és halkak. Ezt a szerénységet csak az engedheti meg magának, aki bravúros technikai tudással brillírozni képes, emellett eléggé bölcs ahhoz hogy ne éljen vissza képességeivel, hanem gáláns gesztussal ajánlja fel: íme gyönyörködjetek és gondolkozzatok! Nagyon fiatal. 1950-ben született, Budapesten végezte a Képzőművészeti Akadémiát, s csak úgy mellékesen pedagógus. Főiskolai tanár, Budapest, 1986. Fekete Tamás