Réti Zoltán akvarelljei (1987)

1 Madách Imre (1823—1864) „ Míg szent eszmékért ember harcol, érez, Mindebből osztályrész, jutand nekem.” (Útravaló verseimmel) Az Úr: ,, Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” Az Úr szava : „Adám, Adám! elhagytál engemet, Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban.” 111 11/5. líl/9. VII/10. 11/3. Éva : „Ah élni, élni , mily édes, mi szép ! Adám: És úrnak lenni mindenek felett. ” 11/4. Adám: ,,Mi volnék én, ha mint visszhang s virágban, Benned szebb létre nem feselne létem ...” 111/6. Adám : „Ez az enyém. A nagy világ helyett E tér lesz otthonom ...” IV/J. Ádám: „Nincs föld indulás, nincs vész, mely ledöntse . Erősebb lett az ember, mint az Isten.” V/Ö. Éva: „Ah Miltiádész, hol van boldogabb Mint a te nőd, nemes, nagy férfiú!” Lucifer: „Hej! Hozzátok be, szolgák, ízibe, Ki fáklyafénnyel erre utazik.” Ádám : „Isten dicsérő embert áldozának, S az ember korcs volt, eszmémet betöltni. ” 87-921-Révai Nyomda, Budapest — F. v.: Horváth Józsefné dr. ISBN 963 03 2­731 7 Megjelent Madách Imre születésének 160. és Az ember tragédiája színpadi bemutatójának 100. évfordulója alkalmából (2., kiegészített kiadás: Balassagyarmat 1987) Szöveg: KERÉNYI FERENC, POGÁNY Ö. GÁBOR Terv és tipográfia: KURCSICS ERNŐ Fotóreprodukció: Szelényi László, Buda László Felelős kiadó: dr. Győri Sándor ,Réti Zoltán, Kerényi Ferenc, Pogány Ö. Gábor

Next