Benyó Ildikó grafikusművész kiállítása (Zalaszentgrót, 1988)

BENYÓ ILDIKÓ grafikusművész adományozott műveinek kiállítása Tisztelt Látogató! Amikor felkeresi Zalaszentgrót első - Benyó Ildikó grafikus eddigi életútját bemutató - állandó tárlatot, egy történelmi sorsforduló részese lehet. A városi rangot elődeink megteremtették, az utókorra hagyták feladatul mindazt, amit a jövőnek pótolnia kell. Ez történik most, ahol hazai környezetünk egy országos reformmozgalom során nagy és integráns nemzeti munkán szorgoskodik, a gazdasági kibontakozás a kulturális színvonal iránti igényt is megköveteli. Történelmi tanúi lehetünk sorsfordulónak is: a művész visszatér a „gyökerekhez”, a szülőföldje alkotó népe számára adja át szellemi erőfeszítéseit, hogy vele és általa is tovább léphessünk a műveltségnek, gazdagság­nak és erkölcsiségnek mai, igen magas fokán. Őszintén remélem, hogy ez is egy megyeivé kinövő szándék, ahol az egykori zalai ember a ma itt élő zalai embereknek nyújt példát. Azzal a hitemmel, hogy fiatal városunk kulturális javai tovább gyarapodtak, a műveket tisztelettel ajánlom. Csikós Márton osztályvezető Benyó Ildikó - Penci - bármily nagy művészi múlt áll mögötte, mégis a fiatal művészek közé tartozik. Ide sorolhatjuk őt ha munkáit nézzük, avagy hallgatjuk ízes, gyermekkorát idéző dunántúli szóformázását. Olyan utat építget Benyó Penci, amit időnként elfelejtenek, hogy a grafika olyan gazdag és teljes értékű művek tárháza, amely sokszor az „olaj, vászon” gyakran minőséget takarni akaró jelzésénél is többet je­lenthet. Grafikáinak jellemzője az igényes előadásmód. Kevés vonallal építi fel kompozícióit, amelyek leginkább egy-egy fiatal nő, vagy fiatal férfi alakjában jelennek meg, finom, gyengéd vagy szenvedélyes mozdulatokkal ábrázolva. Akkor is a boldogság, életöröm jelképei ezek a fiatal testek, ha szomorúan vagy elégikusan bánat­ba merülten lépnek elénk. Rajzain a természet majd mindig jelen van, mintegy az élet nagyon fontos színtere. A szép, mezítelen testek harmonikusan élnek együtt a táj fáival, virágaival, madaraival. Benyó­rendre nagy hatással van a tenger és a szél kavarta hullámainak játéka is, melyet rajzaiban ábrázol fiatal embereivel, akik­nek hangulata hasonul a természetadta hangulathoz. Bravúrosan egyszerű vonalak alkotják rajzait, amelyek sok jelentést hordoznak és oly kifejezőek, hogy bármily nagy gondossággal építené is ezeket tovább, az egyszeri, biztos rajzkészséggel meghúzott vonalnál már többet akkor sem mondanának. A szeretettel megragadott portrék karakteréből kibontott lelki hangulatok hű ábrázolója. Emberközpon­túsága, őszinte rácsodálkozása mindenre, ami körülötte történik, a csendes szomorúságok és boldog leren­dezések váltják ki belőle a teljesség kimondásának művészetét. Az anyaság, a szerelmespár megjelenítése mellett önarcképei is igen fontos helyet foglalnak el művésze­tében: mintha újra és újra ismerkedne önmagával, egyre több érzelmi állapotban mutatja meg saját magát, ki­tárva örömét, bánatát, szomorúságát és boldog élményvilágát is. Lírai alkata vonalai mindegyikében kife­jezésre jut. Gigászi harcot folytat a boldogságért, nemcsak művészi pályáján, hanem érzelmi világának kiteljesedé­séért is. Az alapállás, az mindig a remény, az újat keresés és a vélt rátalálás öröme. Penci halkan, csend­ben dolgozó, szerény grafikusművész, aki mindig megfontolva vállalkozik a felkérések alapján kiállításokon való bemutatásra, gondosan válogatva össze anyagát. Könnyű neki válogatni: ceruza és diófapác, tus, kréta és tollrajzai, fametszetei mind megannyi lehetőség egy-egy kiállítás összeállítására. Utazásainak élményei, emlékei szerves részei munkásságának, ösztönzően hatnak rá és képeinek a han­gulati aláfestését adják. Életének emlékképei, vágyainak álomképei bármily személyesek is, emberi és egye­temes mondanivalót hordoznak. Ezért is állnak olyan közel nézőihez, befogadóihoz és birtokosaihoz. Egy gazdag belső élet megnyilvánulása minden egyes rajza. Életét a munka határozza meg, akkor is, ha csak magába merülten sétál, nézelődik, szemlélődik. Csendben, szinte magányosnak tűnően dolgozik akkor is, azon fáradozva, hogy munkáin keresztül másoknak örömet adjon. Kratochwill Mimi művészettörténész Budapest, 1986. június

Next