Bolgár Kortárs Kisplasztika és Rajz (Csontváry-terem, Budapest, 1989)

Maximilian Kirov művészettörténész A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUMA A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG KULTURÁLIS BIZOTTSÁGA A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT A MAGYARORSZÁGI BOLGÁR KULTURÁLIS NAPOK KERETÉBEN RENDEZENDŐ BOLGÁR KORTÁRS KISPLASZTIKA ÉS RAJZ KIÁLLÍTÁS MEGNYITÁSÁRA . 1989. SZEPTEMBER 20-ÁN, SZERDÁN DÉLUTÁN 6 ÓRÁRA A TÁRLAT 1989. SZEPTEMBER 30-IG TEKINTHETŐ MEG CSONTVÁRY TEREM BUDAPEST V. VÖRÖSMARTY TÉR 1. A kisplasztika különös helyet foglal el a kortárs bolgár szobrászat fejlődésében. Rendkívül dinamikus és sikeres fejlődése része annak az általános megújulási folyamatnak, amely az utóbbi 30 évben egész művészeti kultúránkat átfogta. De ezzel együtt rámutathatunk néhány olyan különleges tényező hatására is, amelyek közvetlenül hozzájárultak fejlődéséhez. Ezek egyike, legjelentősebb mestereink monumentális kifejezésmód felé való orientációjával függ össze: ezek többsége éveken át nem vett részt kisplasztikával az országos művészeti kiállításokon. Távollétük fokozatosan kompenzálódott a fiatalabb alkotók részvételével, akik ritkán jutottak hozzá monumentális megrendeléshez. Ők a kisplasztikában jó lehetőséget találtak arra, hogy bemutassák a gondolatok és kísérletező próbálkozások gazdagságát a forma területén anélkül, hogy függtek volna a különféle beruházók ízlésétől. Műveik eleinte terrakottában, vagy gipszbe öntve jelentek meg, de ezeket fokozatosan tartósabb anyagokkal váltották fel: fával, bronzzal, gránittal, néha még márvánnyal is. A szabadság, amellyel e fiatal alkotók a kisplasztikában a megformálásnál rendelkeztek, lehetővé tette számukra, hogy keressék a nézőre gyakorolt esztétikai és érzelmi hatások legváltozatosabb módjait, kezdve a dekoratív-díszítő funkcióknál, a komplikált esztétikai-filozófiai problémák megoldásáig, ösz­­szekapcsolva úgy a különböző korok történelmileg kialakult stílusaival, mint a mai kor embere egzisz­tenciális problémáival. A kisplasztikai művek alkotói között már az elmúlt évtizedben felülkerekedtek olyan tehetséges fiatal művészek, mint Georgi Csapkonov, Ivan Szlavov, Angel Sztanev, Emil Popov, Zlatin Norev, Ivan Ruszev, Margarita Pueva, Szpartak Dermendzsiev, Ivan Pramatarov, Milan Andreev, Sztefan Ljutakov, Ubavka Toncseva és sokan mások. Aktivitásuk fokozatosan az e területen való alkotásra ösztönözte az idősebb nemzedék kiemelkedő monumentalistáit, mint pl. Velicsko Minekov, Valentin Sztarcsev és Ljubomir Prahov, akik az elmúlt és jelen évtizedben is kitűnő kisplasztikákat alkottak. A határok, amelyek között a szobrászati stílus­ tendenciák mozognak, a kisplasztika terén, nálunk rendkívül tágak. A maguk művészi helykeresése közben alkotóink többsége ritkán lépi át a figurális ábrázolás határait, szabadon tolmácsolva a plasztika terén eddig felgyülemlett történelmi tapasztala­tot, a korai­ és késő középkorból, a XVIII. és XIX. századi bolgár nemzeti megújulás idejéből származó antikvitást és nemzeti hagyományokat, s a kifejezés modern stílusformáit, amelyeket a XX. század művészete hozott magával. A kisplasztika bulgáriai fejlődéséhez nagyban hozzájárult a budapesti Triennálé is, amelyen fiatal mű­vészeink rendszeresen és sikeresen szerepelnek, különösen az utóbbi években. Bizonyítja ezt az a díj is, amellyel Szpartak Dermendzsievet tüntették ki 1987-ben a VII. Triennálén, így hát a szobrászatot kedvelő magyar közönség olyan alkotókkal fog találkozni, akiket már ismer, de most új, művészi problematikájában érdekes művek bemutatása révén.

Next