Kalmár, Sinkó Apokalipszis (Józsefvárosi Kiállítóterem, Budapest, 1990)
ùafos phog és Thős ÍQgS, G40f phjg and IhoS a túlvilág! médiák show-ja Psychic Show from Seyond A színpad fölső szintje színes fametszet; a sivatag homokján hárman sakkoznak. A homokszemek kórusa énekel: Bal oldalán két kéz, bal keze van jobb oldalán, két kezén jobb oldala, bal és jobb keze oldalán, a jobb oldali két kéz, bal keze jobb oldala. Stan: - Semmit se tudok magamról. Pan: - Nincs emlékezetem. Marcel Duchamp: - Az élet megszokása felkészületlenné tesz minket a halálra. Stan : - Csak azt tudom, hogy nyitva a szám mert szakadatlanul árad belőle a nevetés. Pan: — Minden nap új, mert nem emlékszem az előzőre. Marcel Duchamp: — Az élet megszokása felkészületlenné tesz minket. Stan: - Úgy tudom, térdemretett kézzel ülök. Pan: - Minden perc olyan, mintha életem első perce lenne. Marcel Duchamp: — Az élet megszokása felkészületlenné. Stan: - Nyomás nehezedik az ülepemre, a talpamra, a kezemre és a térdemre. Pan: — Emlékezni próbálok, de nem tudok. Marcel Duchamp: — Az élet megszokása. Stan: — A kezemen a térdem nyomását érzem, a térdemen a kezemét, de milyen nyomás nehezedik az ülepemre és a talpamra? Pan: — Ezért nősültem meg — elvettem a magnómat. Marcel Duchamp: Az élet. Stan: - A hátam nincs megtámasztva, a nyakam mégis olyan egyenes, hogy a fejem pompás egyensúlyban van rajta. Pan: — Olyan emberek társaságát keresem, akiknek a feje; mint a magnetofon. Marcel Duchamp : — Az. Stan: — Úgy nevetek, hogy az állkapcsomig, sőt a nyakamra is is folynak könnyeim, erről pedig szó sem lehetne, ha lehajtanám a fejem vagy fölfelé néznék. Több szünetet nem tartok. Pan : - Az én agyam olyan magnetofon, amelyiken csak egy billentyű van — TÖRLÉS. Marcel Duchamp: —.................. A szín alsó fele a Köztes Lét négyzetes modulja. Homályos fehér fény, füstszínű fény, kékes fény, sárgás fény, vöröses fény, zöldes fény. A négyszög külső vonalain a gyógynövényszedő lovag egyensúlyoz. Balra: sziliciumember a szemével fest. A hiányhang párost a festmény rezgése köti össze. A rezgés mozgó terében, Beuys zsír ravatalánál, egy ÉLŐ nyúl „Hogyan magyarázzunk el képeket egy HALOTT embernek”-című performance-a folyik. A mozdulatok a következők: Mit tud a lovag és mit a kép, mit tud a halott és mit a nyúl? Egyik a másikon túlmutat, amit gondol az elhagyja, aki gondol az elhagyja. The upper part of the back projection is a coloured woodcut. Three people are playing chess on the sand of the desert. The grains of sand are singing in chorus. Two hands on his left side his left hand on his right side in his hands his right side right and left hand on his side right side and two hands right side of his left hand. Stan: I know nothing of myself. Pan: — I’ve got no memory. Marcel Duchamp: We’ve got so accustomed to life that we’re not prepared for death. Stan: The one thing I know is that my mouth is green because of the endless laughing bubbling out of it: Pan : - Each day is new because I don’t remember the previous one. Marcel Duchamp:- We've got so accustomed to life that we are not prepared. Stan: — As I know I’m sitting with hands on my knees. Pan: — Each minute seems to be the first in my life. Marcel Duchamp: — We’ve got so accustomed to life. Stan: — There's some pressure on my buttocks, soles, hands and knees. Pan: — I’m trying to remember, but I couldn’t. Marcel Duchamp:^ We’ve got so accustomed. Stan: — On my hand I can feel the pressure of my knee, on my knee that of my hand, but what about the pressure on my buttocks and my sole? Pan: — That’s why I got married - I married my recorder. Marcel Duchamp: — We’ve got. Stan: — My back is not fixed, but my neck, however, is so straight that my head enjoys a wonderful balance on it. Pan: — I’m looking for people’s company, such people who have got recorder heads. Marcel Duchamp: — We have. Stan: - I’m laughing so much that my tears wash my jaws, even my neck, though it night not be so if I bowed my head or looked up. I won’t take more breaks. Pan: — My brain is a recorder that’s got only one button - RE-RECORD. Marcel Duchamp : -...................... The lower part of the back projection is the square modulas of Interexistence. Pallid white light, smoky light, bluish light, yellowish light, reddish light, greenish light. The herbalist knight is balancing on the outer lines of the square. On the left : the siliconman — who is painting with his eyes. The missing sound pair is connected by the frequency of the painting. In the space in motion of the frequency, at Beuys’ grease coffin there’s a LIVE rabbit doing a performance called ’’The Why We Should Analyze Paintings to a DEAD man”. The motions are as follows: What is the knight and what the painting What is the dead man and what the rabbit?