Urbán György festőművész kiállítása (Csontvári Terem, Budapest, 1990)
Gondolatok a gömbképről Tudomásom szerint első alkalommal kerül most bemutatásra gömbkép. Ez a mű egy háromdimenziójú formára készült festmény, ami végül is négydimenziójú azáltal, hogy áttekintéséhez időre van szükség. Így némiképp közelít más művészetekhez, mint a zene, építészet, szobrászat stb. Ugyanakkor semmiképpen sem térplasztika, mobil vagy színes szobor. (Festői effektusai, megoldásai ugyanis a legközelebb a táblaképhez állnak.) A gömb, mint tökéletes mértani forma evidensnek tűnt számomra, hogy a kozmikus gondolatot azon kísérletezzem ki és egy tiszta esztétikum felé tovább fejlesszem. E munka persze tengernyi gondot és problémát vetett fel. A legkisebb elmozdulás a felületen újabb és újabb szituációkat teremt - és, ha úgy tetszik, számtalan festmény jön létre. Ez így magában persze nem lehet cél, ez csak részletkérdés. A lényeg egy sajátos mű létrehozása, amely mégis más, mint egy vagy több kép. Mivel itt nincs egy kompozíciós összetartó centrum, másfajta szerkezeti megoldásokkal kell összefogni és egyöntetűvé tenni a művet. Alkalmaztam hangsúlyos és visszafogott részeket (többet is), amelyek „szabálytalan" ritmusban követik egymást, hogy izgalmat és feszültséget teremtsenek. Legfontosabbnak mégis a szépséget, a poézist és a metafizikus gondolatot érzem, az előttem formálódó kis univerzumot, amely valóság, de misztikum is egyben. Urbán György