XXVII. Alföldi Tárlat (Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, 1991)
MOKOS JÓZSEF festőművész (Békéscsaba, 1892. november 22. - Békéscsaba, 1972. július 3.) A Békés megyei művészeti múlt jeles személyiségeit felidéző visszapillantó mini-tárlat sorozatunkban Gaburek Károly (1989. XXVI. Alföldi Tárlat) után ez évben Mokos József személyiségére és pályájára emlékezünk a XXVII. Alföldi Tárlat alkalmából, születésének 100-ik s halálának 20-ik évfordulója előestéjén. Festő és művésztanár volt; munkái a békéscsabai családi otthonok féltve őrzött kincsei, s nemzedékeket nevelt a hivatásos művészpályára, rajztanárnak, műértőnek, igazolva Lyka Károlyt, aki mesternek ajánlotta őt művészjelöltek oktatására. Bensőséges pillanatokat, soha vissza nem térő fényeket, színeket, mozdulatokat őrzött meg a tájban, a tájba komponált emberi alakban, s portréi (legtöbbször édesanyja, felesége, barátai) oly igazak, mint az atomjaira bontott valóság, amelyben a parányi rész is magában hordozza az Egész teljességét. Önarcképe pedig úgy néz ránk, ahogyan visszanézett életében: áhítattal és megbecsüléssel. A nagyváradi tanítóképző elvégzése után Magyarpatakon és Csorváson tanítóskodott. 1913-1920 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (közben, 1914-ben katonai szolgálatot teljesített) Csók István, Benkhard Ágost és Lyka Károly voltak tanárai, akik Nagybánya szemléletével indították útnak a fiatal művészt. Mokos élete végéig hű maradt ehhez a késő impresszionista atmoszférikus szépségfestészethez.