Vén Zoltán kisgrafikusművész (Csepel Galéria, 1991)

napokban honos és megszokott grafikai munkákkal. Pedig ezek­nek a zöme kisgrafikai telje­sítmény, amely nemcsak az al­kalmazotti feladatoknak, de a művészi igényeknek is eleget tesz. A kisgrafika legkultiváltabb műfaja természetesen az ex lib­ris, azaz a könyvjegy, amely a könyv tulajdonosának nevét, cí­merét, jelképét vagy jelmonda­tát tartalmazó grafikai lap, amit a kötés vagy a borító belső ol­dalára szokás ragasztani. Már a reneszánsz korában ismerték, s tervezésével olyan kiválóságok foglalkoztak mint Dürer. Párat­lan lehetőségeit a századfordu­ló éveiben, a szecesszió korában fedezték fel, párhuzamosan a könyvterve­zés művészi fokra való emelésével; az ekkor készült hazai könyvjegyek, Kő­­rösfői-Kriesch Aladár, Kozma Lajos és mások munkái immár a műfaj klasszi­kus darabjainak számítanak. Az ex libris tervezés precíz szakmai tudást igényel. .. sokszorosító eljárá­sok kimerítő ismeretét­­ és a kultúrtörténetben való komoly jártasságot. Mi több: emberismeret, pszichikai érzék is kell hozzá, hisz a művésznek igazod­nia kell megrendelője habitusához, jelleméhez, műveltségéhez és foglalkozá­sához. Az 1941 -ben született, s ma ötven éves Vén Zoltán rendelkezik ezek­kel a kvalitásokkal. Ragyogó iskolája volt, mert csaknem egy évtizedig a Pénzjegynyomda tervezőjeként dolgozott, ahol a réztechnika minden fogását kitanulta. A hetvenes években, mint a Bábszínház műhelyvezetője, a régi ko­rok szellemi és tárgyi kultúrájába nyert bőséges betekintést, később pedig szabad pályára lépett. Festőnek indult, de végülis a képgrafikánál, jelesül az ex libris műfajnál ál­lapodott meg, amelynek vitathatatlanul egyik élvonalbeli művelője. Öt hazai, és három külföldi egyéni kiállítás, csoportos kiállítás Japántól Angliáig s tizen­három különféle díj minősíti eddigi munkásságát, köztük Olaszországban, Dániában, Lengyelországban és Belgiumban nyert nemzetközi elismerések. Szakmai évkönyvek, a műfaj legjobbjait felsorakoztató almanachok és anto­lógiák tartják számon munkásságát, előkelő bibliofil kiadók tartanak igényt il­­lusztrátori közreműködésére. A romániai falurombolással foglalkozó lapjai bejárták a világot, s mozgósítottak az erőszakkal szembeni tiltakozásra. A rézmetszés technikáján érdemes elidőzni. Képzeljük el, hogy egy políro­zott, sim­a rézlemezbe vésővel kell belemetszeni a kívánt mélységbe - vilá­gos, halvány vonalnál sekélyebben, sötét vonalnál mélyebben - az elképzelt rajz tükörképét. Szerzetesi munka, biztos kéz, türelem, fegyelmezettség kell hozzá, pedig a művész feszült idegállaptban, az alkotás lázában ég. Ezt a technikát ma Magyarországon nyolcan, tízen művelik. Mintegy 300, zömmel rézmetszésű lapot kitevő életművéről nem könnyű nyilatkozni, mert művészete mind tartalmi, mind formai tekintetben a változa­Tasnádi Attila művészeti író Mint oly sokszor fennállása során, ismét felfedezésre vállalkozik a Csepel Galéria: egy kevéssé ismert művészeti ágat, annak avatott képviselőjével ajánl a közönség figyelmébe. A művészeti ág a kisgrafika, a művész pedig Vén Zoltán, akinek könyvjegyeiért - szakmai műszóval ex libriseiért — ver­sengenek a hazai és a külföldi műbarátok. Sajnos mind a művészeti ág, mind a művész hazánkban, jószerivel csak a szakmai körök előtt ismerős, mert nálunk, a külfölddel ellentétben, nincs különösebb hagyománya a kis méretű grafikai lapok gyűjtésének, s így a művészeti ág története, fejlődése és prob­lematikája is csak keveseket érdekel. A bélyegeket felragasztjuk, de csak rit­kán nézzük meg, hogy az apró ábra kinek a művészi leleményét dicséri, s ugyanígy vagyunk az árucímkékkel, illusztrációkkal és sok más, a hétköz­iéri széles skáláján mozog. Miután minden témája speciális megközelítést igényel, stílusa mindig az adott feladathoz alkalmazkodik, mindazonáltal komponálásmódjának, képi építkezésének vannak jól érzékelhető, egyéni vo­násai. Kedveli az aszimmetrikus megoldásokat, szívesen él a groteszk, az irónia, a humor eszközeivel és stilizálásmódjában mindig fellelhető a szimbo­lista szándék, az adott téma hátterének, mélyrétegeinek intellektuális átvilágí­tása. Tematikájában kitüntetett szerepe van a kultúrélménynek, foglalkoztatja a vallás, a mitológia, a folklór, az irodalom és a történelem; előszeretettel idézi nemzeti művészetünk nagyjait, illetve azokat a magatartásformákat, gesztu­sokat, amelyek a közösséget, a nemzeti felemelkedést szolgálják. Ez a kü­lönleges figyelem a honi sorskérdések iránt magyarázza, hogy művé­szetének internacionalista jellege ellenére is saját arculata van. Vén Zoltán úgy propagátora az egyetemes értékeknek, hogy őrzi és viseli a magyarsá­gát is.

Next