80 éve született Raoul Wallenberg (Legújabbkori Történeti Múzeum, Budavári Palota "A"-épület, 1992)
degen nép hőse is lett (hogy Arany Jánossal szóljunk), részesévé vált a tragikus 1944-es év budapesti eseményeinek az a bátor svéd fiatalember, aki önként vállalkozott arra, hogy számára ismeretlen emberek életét védje előtte ismeretlen veszélyektől. Raoul Wallenberg 1912. augusztus 4-én született Stockholmban, gazdag és tekintélyes családban. Mire világra jött, félárva volt: apja három hónappal fia születése előtt meghalt; a gyermek csupán fényképről ismerhette a tengerésztiszti egyenruhájában (dús vállbojtokkal...) még szinte kamaszos büszkeséggel a világba tekintő Raoul Oscar Wallenberget, akivel huszonhárom éves korában végzett a rák. A fiú, aki apja után Raoul, a Gustaf nevet apai nagyapja, a diplomata után kapta. Előbb az anyai, majd az apai nagyszülőknél nevelkedett Gustaf Wallenberg sem volt hivatásos diplomata - mint ahogy az unoka sem lesz az -, hanem a polgárság képviselőjeként, vagyis eredményes hajózási vállalkozóként, akit képviselővé is megválasztottak, lesz hazája reprezentánsa Japánban, Kínában, Törökországban. Sikeres vállalkozásban és a szülőföld érdekeiben gondolkozni, a kettőt együtt látni: ez lehetett a Wallenbergek szellemi öröksége. Svédországban természetes az idegen nyelvtudás. Raoul Wallenberg is több idegen nyelven beszélt, németül majdhogynem anyanyelvi szinten; életfontosságú lesz ez majd Budapesten, ahol üldözöttekkel és üldözőikkel egyaránt elsősorban németül érintkezhetett. A tengerjáró svéd hagyományhoz híven egészen korán utazni is küldték: tizenkét éves korában már Isztambulban járt, meglátogatni nagyapját, de elmondható, hogy minden nyáron más országban töltötte a vakációt: Angliában, francia és német földön. Svájci internátusban ismerkedett meg azzal a magyar fiúval - Pető Lászlóval -, akivel sok év után, amikor 1944 júliusában belépett a Zsidó Tanács Síp utcai székházába, elsőként találkozott szembe és aki a sors különös dramaturgiája folytán az utolsó is lesz azok között, kiktől Raoul Wallenberg 1945. január 17-én (már orosz katonáktól kísérve) elbúcsúzhatott. Életpályaként a családban eladdig szokatlan hivatást választott magának Raoul Wallenberg: építészetet kívánt tanulni és Amerikába ment egyetemre. Visszatérve Svédországba, 1935-ben pályázatot nyert a stockholmi Ridderholmen szigetén létesítendő új közfürdő tervével, de elképzelései nem valósultak meg. Nem maradt meg az építészeti pályán. Előbb a család egyik bankjában, később külkereskedelmi vállalkozásában próbál szerencsét, végül bekapcsolódik egy Magyarországról Stockholmba került nagykereskedő (dr. Lauer Kálmán) nemzetközi export-import Raoul Wallenberg 1935-ben vállalatába. Munkakörével összefüggésben két ízben is járt Magyarországon, 1942-ben, majd ’43-ban; itt ismeretségekre, kapcsolatokra és tapasztalatokra tett szert 1944. március 19-én német csapatok szállják meg az ingatag szövetségest, Magyarországot A Wehrmacht katonáival együtt érkezett „zsidótalanító különítmény”, az Adolf Eichmann vezette Sonderkommando nemzetközi tapasztalatait hasznosítva, gőzerővel hajtja végre a magyar vidék zsidóságának deportálását A Magyarországhoz visszacsatolt területek zsidó lakosságát is beleértve 410 223 férfit, nőt, gyereket, öreget szállítottak ki 1944. május 15-e és július 6-a között, mindenüktől megfosztva, zárt marhavagonokban az országhatárokon túlra. A „célállomás” Auschwitz volt „...A zsidókérdés miatt a kormányzóra és a magyar kormányra a táviratok, felszólítások és fenyegetések pergőtüze zúdul, így több ízben sürgönyözött a svéd király és a pápa is. A pápai nuncius napjában többször felkeresi a kormányzót és Sztójayt (értsd : a miniszterelnököt - A szerk.). Ugyancsak így jár el a török és svájci kormány, spanyol vezető férfiak és - nem utolsósorban - számos magyar személyiség. (...) Szigorú titoktartás mellett azután Sztójay felolvasta a berni angol és amerikai követek kormányaikhoz intézett három titkos táviratát, melyeket a magyar elhárítás megfejtett. Ezek részletesen leírják mindazt, ami a Magyarországról deportált zsidókkal történik...” - jelenti Budapestről július 6-án Edmund Veesenmayer teljhatalmú német birodalmi megbízott a berlini külügyminisztériumnak. Hazánk német megszállását követően dr. Lauer Kálmán, aki zsidó rokonait félti és szeretné kimenteni az országból, kezdeményezni próbálja mozgékony és intelligens fiatal munkatársának budapesti utazását Ez azonban csakis diplomata útlevéllel lehetséges és a beutazáshoz meg kell kapni a megszálló hatóságok hozzájárulását Ahhoz, hogy ideiglenes diplomáciai küldetést vállalhasson, Raoul Wallenberget a svéd királyi hadseregnek el kell engednie kötelékéből egy időre, a svéd királyi külügyminisztériumban pjedig el kell fogadtatnia magát... Ezenközben a magyar fővárosban kétségbeesett zsidó családok könyörögnek védelemért a semleges államok követségein. A svéd királyi követségen elkezdik listába szedni azoknak a nevét, akiknek rokonai élnek Svédországban avagy igazolható üzleti partneri viszonyban állnak svéd vállalatokkal. Kibocsátják az úgynevezett Ideiglenes útlevelet (Provisorisk Pass), amely a később Raoul Wallenberg által továbbfejlesztett Védlevél (Schutz-Pass) elődjének tekinthető. A budapesti svéd követ - Carl Ivan Danielsson - juttatja el Stockholmba a megdöbbentő auschwitzi jegyzőkönyvet (két szökött fogoly részletes beszámolóját) és továbbítja V. Gusztáv svéd király tiltakozó táviratát vitéz nagybányai Horthy Miklóshoz, Magyarország kormányzójához.