Dobrányi Ildikó Nomád variációk (Magyar Intézet, Párizs, 1992)
Aubusson egy 6500 lakosú kisváros. Gránit hegyoldalra kapaszkodik, melyet helyenként mélyen megvésett két folyó-a Creuse és a Beauze - áramlása. A vár maradványai hegykiszögellés tetején magasodnak a város fölött. Innen indultak az első trubadúrok, azok az éneklő poéták, akik művészetükkel elbűvölték a XII. és XIII. század francia nemeseit. De ki gondol ma a trubadúrokra mikor Aubusson-ról van szó? A város történelme annyira összekapcsolódik a falikárpit történetével, hogy emellett minden más a múltba vész. Valószínűleg Marie de Hainaut kezdeményezte a XVI. században a falikárpitművészet terjesztését Aubusson környékén, miután I. Bourbon Lajossal kötött házassága révén a Marche-i grófság birtokosnője lett. Ő hozatta ugyanis az első szövőmestereket szülőföldjéről, Flandriából. A szövőműhelyek gyorsan terjedtek a környező falvakban és kisvárosokban: először Felletin-ben, aztán Aubusson-ban, és végül Bellegarde-en-Marche-ban. Aubusson a XVIII. századtól kezdve a környék központjává válik, mint ahogy az alább leírt történelmi tények és dátumok bizonyítják. Annak ellenére, hogy keletkezéséről kevés és bizonytalan adat létezik, a Marche-környéki falikárpitművészet a XVI. századtól határozottan kitűnik sokoldalúságával, jellegzetes stílusával. A fennmaradt korabeli művek jellegzetes állatfigurái gyakorta rengeteghez hasonlító lombozatban szerepelnek pl.: aházinyulak, farkasok, ragadozó madarak, esetleg egzotikus oroszlánok, zsiráfok, tevék, vagy - nem ritkán - mesebeli lények, pl.: griffek, unikornisok, hárpiák. Gyakori, hogy barna kontúrok emelik ki a zöld, kék és belge színeket. A fényhatást nagyon világos színű selyemszálak használatával érték el. A magasra helyezett láthatárt falvak, várak és kastélyok tarkították. Az égbolt csak igen keskeny sávban villan ki ezeken a műveken, kétoldalról dús növényzettel körülvéve. A XVII. században teljesen megváltozik és megújul az ábrázolt tematika. A szőnyegek nagyrészt ótestamentumi jelenetekből, a görög mitológiából ill. az akkori irodalomból merítik témájukat. Az egyszerűbbé, finomabbá, pontosabbá váló növényi ábrázolás többnyire hősi tematikát ölel körül. A fák egy világosabb tisztás köré rendeződnek, melyen kastély, templom vagy falu körvonalai tűnnek fel. A látóhatár lejjebb csúszik a mű közepe felé, az egzotikus állatok és növények helyet hagynak egy pár gém, kacsa és helyben honos növény számára is. A színvilág nemigen változik. A XVIII. század kétségtelenül az Aubusson-i szövött falikárpit legdicsőbb időszaka. A színek egyre változatosabbá válnak. A vörösek gyakori használata - többek között - hozzájárul az e korból származó művek pompájához. A faliszőnyegek pl.: Nagy Sándor történetét elevenítik meg, szabadban tartott mulatságokat ábrázolnak Watteau stílusában, esetleg kínai ízlésű divatot követve, állítólagos távolkeleti jeleneteket ábrázolnak. A természeti motívumok még mindig időszerűek, mint ahogy a „kínai", egzotikus elemek sem mennek ki a divatból, s így tehát a buja növényzetben pávák és gázlómadarak bujkálnak. A flandriai műhelyek a XIX. században mind tönkremennek és eltűnnek, Aubusson egyedül marad a szövött falikárpit fejedelmeként, ahonnan Európa többi országába, az Egyesült Államokba és Közel-Keletre szállítják a gobelineket. A manufaktúrák több száz szövőmestert alkalmaznak. A művek az akkor divatos iskolák példáit követik. A növényi díszítés színgazdagsága pótolja mindazt, ami finomságban és bájban ebben az időben talán kissé háttérbe szorul. Az 1940-es években három művészt, Pierre Dubreuil-t, Marcel Gromaire-t és Jean Lurçat-t bízták meg azzal a feladattal, hogy az Aubusson-i gobelinművészetet újra fellendítsék. Jean Lurçat munkássága hamarosan világhírűvé vált és így ő válik a csapat vezéregyéniségévé. A második világháborút követő időszakban Aubusson újra az érdeklődés középpontjába kerül. Számos világhírű művész, közülük Picasso, Braque, Calder és Le Corbusier terveket alkotnak a szövőműhelyek számára. Don Robert, Saint-Saëns, Picart-Ledoux, Wogensky, és főként Jacques Lagrange (1995), aki a párizsi Beaux-Arts tanára volt, munkássága javarészét e műfajnak szenteli. Az utóbbi, Aubusson környékére költözve mély benyomást gyakorolt jó néhány művésznemzedékre. Ezek a kiragadott részletek a gobelinművészet történetéből, talán túlságosan kedvező színben tüntetik fel a múltat az olvasó előtt. A valóság sajnos nem ily derűs. A falikárpitművészet mindig sok energiát felemésztő, időigényes, költséges műfaj volt, s az is maradt, így virágzó korszakai mindig gazdasági fellendülések nyomán jöttek létre, míg a gazdasági krízisek nehéz időszakot jelentettek a festőművészek, kézműves- és szövőmesterek számára egyaránt. Egy hagyomány, művészeti- és kézművestudás átadása, továbbfejlesztése mindig sok bátorságot, kitartást és lelkesedést követelt azoktól, akik magukra vették, hogy a válságos napokon a művészi és mesterségbeli hagyományokat átmentsék. De visszatekintve, úgy látszik mindez beleszövődött a falikárpitok történetébe. Alain de REYNAL DE SAINT-MICHEL Le Théret, 1996 November 27 A KÖVETKEZŐ MŰVÉSZ-, MESTER-, ILL. DI N A SZ TIA NEVEK MARADTAK FENN AUBUSSON VIDÉKÉRŐL: 1457 - Jacques BONNYN ( Felletin ) 1473 - Jean BERAIGNE ( Felletin ) 1501 - Az AUGEAING fivérek ( Aubusson ) 1550 - Jean VERGNAUD ( Bellegarde-en-Marche ) Fontos események a falikárpit történetében: 1514 - Charlotte d'Aubert, Valentinois-i hercegnő, halála után, vagyona leltározásakor, egy sor "növényi ornamentikái töredék" tanúskodik az Aubusson-i hagyományok régmúltban keresendő eredetéről. 1542 -I. Ferenc rendelete a faliszőnyegek adóztatásáról 1581 - III. Henrik rendelete ugyanarról a témáról 1601 - IV. Henrik rendelete a Marche-i faliszőnyegeket mentesíti a külföldi konkurenciától 1665 - XIV. Lajos az Aubusson-i manufaktúrákat királyi iparlevelek által Királyi Manufaktúrákká nevezi ki. 1669 - A királyi privilégium a Felletin-i manufaktúrákra is kiterjed. 1685 - A Nantes-i ediktum visszahívása. A protestáns kárpitkészítők nagy része kitelepszik Németországba, ahol újabb műhelyeket alapítanak. 1732 - XV. Lajos királyi iparlevelei, újabb megrendeléseket jelentenek, s az Aubusson-i és Felletin-i műhelyeket megerősíti. 1742 - Két rajziskola létesül Aubusson-ban. 1743 - Szőnyegkészítés kezdődik Aubusson-ban a falikárpit készítése mellett. 1."1, 2, 3" HÁROM RÉSZ, THRY PIECES 1977 ( 240 X 220 CM GYAPJÚ, LAINE, WOOL ) ► HAGYOMÁNYOS TECHNIKA, HAUTE LISSE