Kováts Albert újabb képei (Budapest Galéria Kiállítóháza, 1992)
része, de keret-féle, paszpartu-féle is. A valóságos kerettel együtt teljesíti hagyományos funkcióját, a képet elszigeteli a tárgyi világtól, ami annyit is jelent, hogy meggátolja a kétféle térértelmezés konfliktusát. De megoldás lehet gömb alakú képet festeni, akár belülről is. A szokásos, szögletes képalak széle önkényesen hasít ki egy részt a világból, pontosabban, abban önkényes, hogy egy részt hasít ki. Miért épp azt s miért nem mást? Gyakran kérdezem ezt egy-egy festmény előtt állva. Óriási a vonzása a puszta képmezőnek és viszonylag egyszerű dolog a képalakítás, ha alávetjük magunkat .