Magyar Restaurátorkamara (Budapest, 1992)

TÁJÉKOZTATÓ 1992. február 26-án megalakult a Magyar Restaurátorkamara, melyet a Fő­városi Bíróság az 1989. évi II. törvény 15. §-án (1) bekezdése alapján 4427. sorszám alatt vett nyilvántartásába. A Magyar Restaurátorkamara Magyarország restaurátorainak szak­mai egyesülése és érdekképviselete. A Magyar Restaurátorkamara a restaurátori szakma tevékenységének érdekeit védi, jelenlétével tanúsítja tagjainak hivatástudatát a magyar mű­tárgy és műemlékvédelem iránt. A Magyar Restaurátorkamara szigorú felvételi követelményeket álla­pított meg, mivel el akarja határolni magát nemcsak a kontároktól és az alkalmi restaurátoroktól, hanem a konzerválás és restaurálás területén fel­lépő műszaki és ipari hatáskör túllépésektől is. A felvételi követelmények között elsődleges szerepet kap a minőség, a hivatástudat és a szakmai illetékesség. A felvétel alapja a szakirányú felsőfokú képzettséget igazoló főiskolai oklevél, ennek hiányában a Kamara Alapszabályában és Ügyrendjében meghatározott felvételi rend, ahol a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetének véleményét figyelembe véve minden szakte­rület saját szakmai zsűrije illetékes a döntésben. CÉLKITŰZÉSEK A Magyar Restaurátorkamara egy biztos alapokon nyugvó hatékony mű­tárgyvédelem és a gyakran kiszolgáltatott helyzetben lévő tulajdonos/meg­­rendelő érdekében el szeretné érni, hogy a restaurátorok szakma gyakorlá­sa védetté váljon. Ez egyben a műalkotások védelmét is jelenti e foglalkozás képzetlen és illetéktelen űzőivel szemben, akiknek működése napjainkban igen sok kultúrkincs értékcsökkenését vagy pusztulását okozza. A törvényes szabályozás előfeltétele, hogy a restaurátori diplomához előírt, államilag elismert főiskolai képzést valamennyi szakterületre kiter­jesszék. Előfeltétele továbbá a főiskolai képzettséggel nem rendelkező, de azokkal egyenértékűként foglalkoztatottak szakirányú képzése és vizsgáz­tatása a restaurátor szakmát érintő magasabbrendű követelmények érde­kében. 3

Next