Medveczky Ágnes grafika és üvegképek (Gödöllői Galéria, 1992)
affiedveezhy fignes sokoldalú művész, akinek az alkotó munkáját már pályakezdéskor is őszinte érdeklődés kíséri. Tevékenysége iránt ezt a figyelmet tiszteletreméltó felkészültségével, művészi megnyilatkozásainak változatosságával kelti fel Még öt esztendeje sincs annak, hogy megkapta főiskolai diplomáját, működésének alakulása így is többirányú kezdeményezést mutat, merészen válogat a műfajok között. Elképzeléseinek művekben történő megvalósítása nem okoz számára gondot, ábrázoló biztonság, célravezető anyagtani ismeret, kifinomult szerkesztőkészség birtokában oldja meg feladatait. Éppen azért, mert iskolázottsága szerint keramikus, hajlamai szerint festő, képességeinek jellege szerint grafikus, a különböző művészeti ágak műveléséhez szükséges eszközök szinte korlátlanul a rendelkezésére állnak Medveczky Ágnes egyedül is alkalmas arra, hogy megszemélyesítse a tárgyalkotó művészetek szerves pluralizmusát; a műkritika méltán dicséri őt a képzőművészet és az iparművészet szintézisének a megteremtésével. Az elmúlt néhány század folyamán a szakosodás a műtomák és ágazatok elszigetelődésével járt, a kifejezés szándéka, a műalkotás tartalmának a lényege - a specializálódás következtében - korlátok közé szorult Az egyébként szükséges differenciálódás ugyanis bizonyos fokon túl egymástól elidegenedett részekre parcellázta a nagy klasszikusok művészetében még osztatlanul megjelenő emberséges szellemiséget, a gondolat és érzés léleknemesítő harmóniáját A stílusok, technikák, témák, időszerűsített nézetek rangsorolása csökkentette a művelődés történelmi jelentőségét, amiért is a teljesség igényének az érvényesítése minden összefüggésben halaszthatatlanná vált. Medveczky Ágnes - a fiatalabb nemzedékek előretekintő tehetségeihez hasonlóan - nem vonul vissza egyetlen mesterségbeli szabvány, irányzat, modor, módszer sáncai közé, intellektuális nyitottsággal, esztétikai elfogulatlansággal végzi tennivalóit, s bár ismeri a szakszerűség technológiai meghatározottságát, nem korlátozza magát se elméleti előítéletekkel, se gépiessé merevedett rutinnal. Persze formanyelvében azért találhatók egyéni vonások is, akár festmény, akár illusztráció kerül ki műterméből, ecsetkezelése, kezének rajzi mozgása híven tükrözi észjárását, felfogásmódját. Életrajzi adataiból következtetni lehet álláspontjának kibontakozására, érdeklődési körének egyetemességére. Festészete a családi örökség folytatása, az iparművészet meg középiskolai- főiskolai tananyaga; szemlélete viszont szülőföldjén szerzett élményeinek szerteágazó forrásaiból táplálkozik. Ungvár, Kárpátalja légköre jelen van munkássága minden mozzanatában, mint pedagógus, festő, társaslény, könyvművész szakember szülőföldjének képviselője, s nem csupán otthon és Lembergben, de Hajdúböszörményben, Gödöllőn, Pestbudán, Nyíregyházán csakúgy, mint Körmöcbányán vagy Nagybányán. Egyáltalában nem szabad csodálkozni azon, hogy ez a hazai indíték, "kárpáti sugallat éppen a fentebb érintett pluralitásban üzen a műértőknek, a közönségnek, ám a kollégáknak is. A soknemzetiségű környezetben kínálkozó kölcsönös megértés, a hivatásérzettel vállalt műgond, az élő népművészet ihlete olyan eligazodási pontokkal segíti Medveczky Ágnest, ami a kezdeményező lendületet felelősségérzettel párosítja. Teljesítményei közül üvegfestményei tekinthetők rá a legjellemzőbbnek. Az ezekben szót kérő lelkűlét, a belőlük áradó atmoszféra a Gödöllői Galériában - feltehetően - kedvező fogadtatásra talál. A magyar szecesszió eleven hagyományainak a színhelyén ezek a kompozíciók minden vonatkozásban igazolást nyernek; az etnikai hovatartozástól független népi eredet a modern képzőművészet világhódító szellemi megújulásával találkozik, s a “szín, forma, vonal, tér" viszonylatában meggyőző és elkápráztató képekkel gazdagítja korunk látáskultúráját. Ezeket az üvegfestményeket előállítani nem könnyű, nehézkes feltételeknek kell körültekintően eleget tenni, mindahánya ennek ellenére a vallomásos művészet körébe sorolható. Medveczky Ágnes szubjektív jelenlétét érzékelteti, s ámbár átvitt értelmű jelentést tartalmaz, a mondanivalót pedig filozófiai és lírai jelképrendszerrel közvetíti, tulajdonképpen mégis az alanyi költészet rendeltetésének megfelelő képi megjelenítés lehetőségéről tanúskodik. A művészet ősi törvényszerűségeit szemlélteti, azt, hogy a jó műben minden együtt van, egy és ugyanazon jelentőségre tesz szert megérzés, hit, remény, szeretet; a műalkotás igazságának hitelesítéséhez meg kell találni az eszmei elgondolással egyenértékű vizuális érveket. Pogány Ö. Gábor művészettörténész 1964-ben született Ungváron Középiskolai tanulmányait az Ungvári Iparművészeti Szakiskola kerámia szakán végezte. 1988-ban a Lembergi Iparművészeti Főiskolán keramikusként diplomázott. 1988 -1991-ig az Ungvári Iparművészeti Szakiskola keramikus és festő szaktanára. Emellett könyvillusztrátorként is szerepelt a "Kárpáti" Kiadónál. 1988-tól tagja a Szovjetunió Művészeti Alapjának. 1990-től az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség Fiatal Művészeti Egyesületének. 1991-től él és alkot Magyarországon. Itt a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének lett tagja. Alkotásai 1990-től szerepelnek" különböző kiállításokon. 1991-ben a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep zárókiállításán megkapta Hajdúböszörmény városi lívódíját. Csoportos kiállításai: Kijev, Poltava, Ungvár, Budapest, Székesfehérvár, Budapest, Hajdúböszörmény Önálló tárlatai: Ungsvár / A Szovjet Hungarológiai Központ Kiállítóterme/ Nyíregyháza A városi Galéria/ Budapest /Tálentum Galéria/ Miskolc /Fortuna Galéria/ Budapest /Vízivárosi Galéria/ Hajdúböszörmény /A Sillye Gábor Művelődési Központ Kiállítóterme/ Hajdúnánás /Művelődési Központ/ Úsri Ifi Várfalak 1991