Nyári István (István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1992)
APHRODITIÁKUM A mitológia kissé bizonytalan Erosz származását illetően. Szimonidesz görög epigrammaíró Arész és Aphrodité szerelemgyerekének tartja, utóbbi pedig a sánta és csúf Széphaisztosz felesége. Homérosz, az isteni ügyekben rendkívül jól értesült pletykás, így írja le az esetet: a szeretőket in flagranti meglepő kovácsisten dühében különleges bilincset kovácsolt, amivel szégyenszemre összeláncolta a csalókat. A mese Nyári István démoni ékszerei láttán jár az eszemben. Ékszerek, amelyek bilincsre hasonlítanak, amelyeken a díszítés az egész kultúrtörténet összetöredezett szemétdombja. Szkarabeuszra emlékeztető gomb, zsilettpenge, teknőcpáncél, tükör, gyöngyház, villanykörte, tollbőr-szőr-csont rajtuk a cicoma. Összhatásuk fekete és mágikus. Amint Aphrodité varázsöve csodát tesz, szerelem rabul ejti az ártatlant, a frigidet és az impotensét egyaránt, úgy ezek az ékszerek is valami halálos fogságról tudósítanak, különös afrodiziákumok, ajzószerek. Aphrodité a habokból született. Habképeket Nyári is "festett", ezeken a túlvilág kapuját őrző kutyák a főszereplők. Piros nyelvükkel erotikusan lefetyelnek A kép kompozícióját tekintve viszont halálos sebnek tűnnek ezek a pirosok. Erotika és halál finoman egymásba búvó szimbólumai kezdettől fogva izgatták a 60-70- 80-as évek új avantgárd művészeit. Két párhuzamos iskola a "határon": a bécsi akcionistáké és Hajas Tiboré. Az mindenesetre bizonyos, hogy a mi iskoláink a vasfüggönyön innen épültek, Homéroszé viszont odaát. Két másik iskola - anélkül említem őket, hogy Nyári István művészetének kulcsát kínálnám ezzel -, az egyikbe ő járt, a Hernád utcába, a hatvanas évek elején. (Én akkoriban fejeztem be az általánost). Ezt az iskolát a másik tükrében látjuk: "JIÁÁÁRROOOMM... MAJOM ÜL AZ ÁGON! A Hernád utcában történt, 1962 körül. Szereplői: Gombkötő Dezső, 12 év Szilágyi, 13 év Nyári István, 12 év (az Sz. bukott egyszer) Sz.: Van egy barom jó ötletem! A G.-vel kéne megcsinálni!Segítesz?Segíts! Ny.: -Jó, de mi az?” Az idézettöredék itt és lejjebb már egy tizenöt évvel későbbi műből valók, egy művészeti főiskolán leadott Nyári-dolgozatból. Igaza van azoknak, akik azt állítják, hogy az Iparművészeti Főiskola - ahová akkoriban mindketten jártunk - liberálisabb hely volt a grand art tanodánál (No de mihez képest?) Így is hatalmas botrány kavargón, amikor Nyári, Nagy Péter és Nagyvári László kitették az efféle munkákat. Az itt mottóul citált történetet ákombákom írással, képkeretként közölte Nyári egy maszatos rajzlapon. A betűk közé zárt kép egy úttörőt, G.-t ábrázolta, az iskolai tablóról kiragadva. Morc feje és a piros nyakkendő olyan professzionalista rajz volt, hogy szerzőjét nem lehetett kirúgni. Máskor Nyári, É. gigantikus kebleivel vadította a tanári kart, míg azok egy vektoranalízis komolyságával filozofáltak a már említett viszonylagosságról. Amikor pedig a retus tankönyv példáját vette górcső alá, valóban remeghetett az "átkos" akármilyen tanintézeti alkalmazottjának térde, olyan nyíltan szólt rajta a politikai hazugságról. Ebben a történetben a téma éppen az iskola: "Sz.: - Nem mondom meg! Segítesz lágy sem? Ny.: - Na, csináljuk! Dögölj meg, de csináljuk. Kihívom a klotyóba! Berohantam az osztályba, szóltam G.-nek, aki persze nem volt hajlandó kijönni a klóba, de erélyes hazugságaim megtették a hatásukat. Sz.: - Helló G.! Akarsz nyerni egy forintot? G.: - Nem!” Azaz valamiféle iskolai terror, amelyben hazugág, átverés és erotika helyett - igenis - perverzió együtt alkották a titkot, amit a vasfüggönyön innen a tanuló csak sejtett, tudni nem tudhatott. E titok pedig a szabadság, az egyén autonómiája, amit ha elfojtanak, az egészséges ösztönű emberből is lávaként bugyborékolhat elő. Nyári későbbi fotorealista festészetében mindig tetten érhető az elfojtott erotika és a halál. Egyik sem valódi - mintha celluloidszalagon látnánk, mielőtt a jelenet a filmgyártás cinikus végszavával zárulna: "Ennyi, köszönjük!" Amikor Kelet- Európában szexről és brutalitásról, szerelemről és halálról van szó, a piros nyakkendős Móricka nem Woody Allenre gondol, hanem - ebben biztosak lehetünk - szabadság és rabság ellentétére. Pontosítsunk: előbbinek csak a térképzetére, mert átélni azt nem volt még módja. Az pedig egyelőre egyetemes dilemma: a szexualitás a résztvevőknek az anyagtalan és valami felé nyíló totális - ám rövidre szabott - megszabadulást jelenti-e inkább, vagy éppen az ösztönök csápjaival kitapintható, értékekkel centire lemérhető anyagi világ korlátait, a kiszolgáltatottságot.