Tóth Sándor (1992)

Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrász három város (Miskolc—Ny­íregy­háza—Szeged) vonzásában él, de otthon van egész Európában. Igyekszik eljutni minden jelentős képtárba, múzeumba, szobrászati kiállításra, de ha ezt nem teheti, nagyköveteit, műveit küldi el. Kisplasztikái, domborművei, érmei, plakettjei eljutottak Berlinbe és Odesszába, Lisszabonba és Montreálba. Legutóbb Bécsben, a Kunsthistorisches Múzeumban (1988), Iserlohnban a Városi Színházban (1989), és Párizsban a Magyar Intézetben (1991) rendezett egyéni kiállítást. Különösen Itáliához, a művészetek bölcsőjéhez vonzódik, ahol több sikert ért el. Elnyerte VI. Pál pápa ezüstérmét, Firenze város Giorgio Vasari érempályázatának III. díját. Művei megtalálhatók a legnagyobb magyar múzeumokban, a firenzei városi levéltárban, a ravennai Dante centrumban és a Vatikánban. Szobrai feltétlen életigenlésről tanúskodnak, s ebbe beletartozik a torz, a gonosz elleni harc éppúgy, mint a szeretet, a szerelem, a féltés, az összetartozás kifejezése (Felesége, ikrei ábrázolása, Énekek éneke, Daphnis és Cloe, Jegyesek, Szerelmesek, Család). Munkássága zömét érmei és emlékpénzei adják. Akár saját kedvtelésből választja a témát, a modellt, akár megrendelést teljesít, egyénien, biztos ízléssel, invenciózusan, színvonalbeli engedményt sohasem téve oldja meg feladatát. Egész kiállításnyi kollekciója van művelődéstörténeti érmekből, amelyeken emléket állít eszményképeinek (Dante, G. Vasari), íróknak, költőknek, zeneszerzőknek (Kodály, Bartók, Babits, Kölcsey, Radnóti, József Attila, Móra Ferenc), tudósoknak (Albert Sabin, Szentgyörgyi Albert, I­­atvani István, Korányi Frigyes, Bálint Sándor). Ezek az apró, de minden esetben monumentális hatású remekek nemcsak tisztelgését jelzik az ábrázolt felé, hanem elárulják műveltségét, tájékozottságát, széleskörű érdeklődését is. így van az emlékpénzei esetében is (Nemzeti Múzeum, Bethlen Gábor, Buda visszavívása-ezüst, Mátyás király, II. János Pál pápa Magyarországon-arany) és emlékérmeinél (erdélyi fejedelmek 16 darabos sorozat), amelyet a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Hajdú-Bihar Megyei Szervezete rendelt meg. Érmein az ábrázolt plasztikai részletek (arc, kosztüm, heraldikai elemek) mindig összhangban vannak a betűtípussal, a felirattal. Ez, valamint a kis felületen alkalmazott mesteri térszerkesztés adja művei erényét, hatását. Fia a téma úgy kívánja, finoman, cizelláltan, a numizmatikai hagyományok színvonalán „fogalmaz”, ha az újszerű tárgy úgy kívánja, áttöri a műfaji határokat, magas­reliefet, bronzettákat hoz létre, különös faktúrát, pop-art elemeket alkalmaz (Terror, Nyírterv nívódíj). Kiállítása felvillantja az emberi kultúra, a teljes élet nagy erővonalait, hiszen egy teremtőművész képes erre. Tóth Sándor ars poétikája már tizenöt évvel ezelőtt így fogalmazódott meg: „A szobrász képes arra, hogy véges létét az anyag megmunkálásával - talentuma által meghatározott fokon - a végtelen felé kiteljesítse”. Ezt régen úgy mondtuk, hogy „Ars longa, vita brevis est”: az élet rövid, a művészet örök! Sz. Kürti Katalin

Next