Hadik Magda szobrászművész kiállítása 1993)

A magyarországi szobrászat nemes hagyományain nevelkedett és ezt formálta, alakította saját egyénisége szerint Hadik Magda, akinek negyven éves alkotói útja eredményeiből ad áttekintést a kiállítás. A lehetőségekből adódóan kisplasztikáiból látunk válogatást, de tudnunk kell, hogy a köztéri feladatok épp úgy hozzátartoznak oeuvre­­jéhez.Valójában a kettő együtt mutatja azt az energiát, amely jellemzi szemléletét. Alkotói világának középpontjában az ember áll, róla beszél minden művében: örömök és szenvedések, boldogság és elhagyatottság, vidámság és szomorúság formálódik képpé a művekben. A tánc mellett a gyász, a magány mellett a szerelem egyaránt témája szobrainak. Az elvont gondolat, a lélekben lejátszódó élet tárgyiasul egy- vagy több alakos kompozí­cióiban, a nyugodt tömbszerű, teret lezáró formákban és a vil­­lódzó, mozgalmas, a térbe kapaszkodó, ritmusos alakzatokban. Ugyancsak a belső világ gazdagsága eleveníti meg portréit, így találkozunk a modern magyar kultúra egy-egy kiemelkedő egyéniségével: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, és a szobrász kortársak közül Medgyessy Ferenc, vagy a mester­tanár Pátzay Pál arcképe idézi elénk e személyiségeket. Egy plasztika megítélésénél elsőrendű szempont, megvizs­gálni, hogy a mű mennyire adekvát ahhoz az anyaghoz, amiben készül. Ez minden művészeti ágra érvényes, de különösen meghatározó a három dimenziós szobrászatban.Mást tud a kő, mást a fém, vagy a fa. A kő simasága, a fém ritmusa, a fagyűrűk mozgása behatárolják a művész alakító lehetőségeit. Alkalmazkodást kívánnak annak érdekében, hogy szolgálni tudják a művészi akaratot. Hadik Magda tiszteli és érti az anyagban adott lehetőségeket. Ezért olyan magától értetődő a gondolat és a szobor anyagának találkozása,így válik művészetté a forma. Dr. DÁVID Katalin II.

Next