Csikai Márta (Vigadó Galéria, Budapest, 1994)
Kovács Gyula művészettörténész Született 1939-ben Nagykőrösön. 1957-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban. 1963-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Válogatás az egyéni kiállításokból: 1970 Hódmezővásárhely 1974 Budapest, Műcsarnok 1975,1984,1991 Nagykőrös 1989 Nyíregyháza 1993 Csillaghegy T-ART Galéria Budapest, ERON Galéria 1994 Eger, Ifjúsági Ház Budapest, Vigadó Galéria Munkái közgyűjteményekben: Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely; Városi Galéria, Nyíregyháza; Éremmúzeum, Wroclaw; Dante Központ, Ravenna; Városi Galéria, Iserlohn; T-ART Galéria, Budapest Csillaghegy Köztéri szobrai állanak a következő városokban: Baja, Vác, Szeged, Kaposvár, Nagykőrös, Mohács, Debrecen, Celldömölk, Eger, Karcag, Esztergom, Zalaegerszeg, Szarvas, Csepel, Vásárosnamény, Sárospatak, Szentendre, Halásztelek, Budapest Díjak: 1967 Derkovits-ösztöndíj ; 1992 Munkácsy-díj Jó itt Csikai Márta kis szobrai között létezni, magunkbafogadni a belőlük sugárzó derűt. Jó itt, távol az akaratművészet csinált gesztusaitól megkímélt csendben, ez a társas magány. Jó itt, most már elvehetetlen jogunkként gyakorolnunk fokozódó szelektív látásunkat: szemünkkel nézni s a szívünkkel látni a mai képzőművészeti produktumokat. Érték akkor támad, ha szíven üt látásunk. Úgy, ahogyan a fotoszintézis történik, amikor a nap fénye és a növényi levél élére érkezett földi nedv hasonlót látnak, s egymásra ütve életté válnak. Ez a fotoszintézises látás, amikor két valóból egy valóbb születik. Az a képzőművészeti sziporka, amelyet csak a szemünk néz, de szívünk nem látja, mint a nedvére nem talált fény, levegőt melegít csupán. A művészetnek sok évezreden át nyomonkövethetően tárgya a fény, mint életadó, mint a sötétség és világosság harcának részese. Csikai Mártát is megérintette az élet csodája, a teremtő fény ereje. Érintettségét adja tovább munkáiban. Nem az emberi akarat rendje, hanem összefüggéseivel is mindig az életegészre mutató megértett rend segíti az egyensúly megmaradását földünkön. Táncvirág című kis szobrának leányalakjai kitárulkozó levelek, mint életzászlók lobognak a fényben. Angyali üdvözlet című műve is ugyanarról az élethírről szól, amit a nap sugara közöl koratavaszkor a kopasz fák sóvárgó ágaival. A művészet minden korban a legfőbb emberi érdek: az életbenmaradás kifejezője. Igaz utat mutató fény, a lent és a fent között. Nem cifraság, hanem kegyeletteljes szolgálat. Sculptor, born in Nagykőrös 1939, passed school leaving exam at the Secondary School of Arts in 1957, graduated from Hungarian Academy of Fine Arts in 1963 Selection from her solo exhibitions: 1970 Hódmezővásárhely 1974 Budapest, Műcsarnok 1975,1984,1991 Nagykőrös 1989 Nyíregyháza 1993 Csillaghegy T-ART Gallery Budapest, ERLIN Gallery 1994 Eger, Ifjúsági Ház Budapest, Vigadó Gallery Her works in public collections are in Hungarian National Gallery, Budapest; Tornyai János Museum, Hódmezővásárhely; City Gallery, Nyíregyháza; Medalmuseum, Wroclaw, Dante Centre, Ravenna; City Gallery, Iserlohn; T-ART Gallery, Budapest, Csillaghegy Her sculptures in public places are displayed in Baja, Vác, Szeged, Kaposvár, Nagykőrös, Mohács, Debrecen, Celldömölk, Eger, Karcag, Esztergom, Zalaegerszeg, Szarvas, Csepel, Vásárosnamény, Sárospatak, Szentendre, Halásztelek, Budapest Prizes: 1967 Derkovits award: 1992 Munkácsy prize