Haász István (Művésztelep Galéria, Szentendre, 1994)
,Régóta mondom, hogy a műalkotás szellemi használatra szánt tárgy. Létét e különös rendeltetése indokolja.' (Max Bili, 1978) „A konkrét művészet igazi megjelenésében a rend és a törvény tiszta kifejeződése (...). Valóságos és intellektuális, a természeti formáktól elvonatkoztató, mégis természetkűzeli. Hajlik az univerzális feě, de az egyediben él..." (Max Bili, 1936-1949) HAÁSZ ISTVÁN ÚJABB MŰVEI ELÉ Haász István néhány éve az úgynevezett felújított „Szentendrei Régi Művésztelep" (alapítva 1929-ben!), egyik 1972-ben felépített műtermében dolgozik, A hajdani posztnagybányai iskolaként induló, s az idők során nagyon sokszínűvé váló művésztelep hagyományaihoz azonban neki már, mint az itt dolgozó művészek többségének, szinte semmi köze nincs. Bár megtanulta tisztelni a „Régi Művésztelep" jónéhány elhúnyt és neves mesterének munkásságát, s el is ismeri a sokak által még vitatott un. „szentendrei iskola" virtuális létét, különösén annak művésztelepen kívüli, tehát az „európai iskolás" szárnyának és követőinek absztrakt törekvéseit, mégsem vált igazán a „hely szellemének" maradéktalan követőjévé. Az itt meghúzódó, az ódon kert fáinak hűvösében rejtőzködő, használatba kapott modern műterem inkább csak praktikus lehetőség számára a folyamatos és elmélyült munkához. De ha, lévén Haász „absztrakt geometrikus" művész, mindenáron elődök és kapcsolódási pontok után kívánunk kutatni a szentendrei művészet berkeiben, akkor ezeket a mestereket és összekötő szálakat leginkább Barcsay Jenő és Korniss Dezső személyében, illetve bizonyos korszakaikban találhatnánk meg. Ebben az esetben azonban pusztán formai, azaz jobbára felfogásbeli hasonlóságról beszélhetnénk csupán néhány mű szerkezeti felépítésével kapcsolatban, hiszen Haász 1987-88 óta már karakteresen önálló és egyéni úton jár. Erről a sajátos karakterről főleg az 1991 óta megjelenő, s azóta is következetes logikával szaporodó un. objektsorozataí vallanak nekünk a legvilágosabban, Egy-egy alkotó esetében, a geometrikus absztrakció, a konkrét vagy konstruktív művészet ortodoxiájában meglehetősen könnyű nemzetközi párhuzamokra lelni, lévén ez a műfaj, különösen a hősídőkben, univerzális igényű, kozmopolita szemléletű és Internacionalista beállítottságú, s nem utolsó sorban szigorú, aszketikus szabályokat teremtő és redukcionista elveket valló, így, bár elvi, szellemi, gondolati síkon a kiindulási pontok sokszor azonosak, formai értelemben a művek mégis megkülönböztethetően egyediekké válnak, Haász István bizonyos festményeinek, kombinált „rekeszképeinek" (Változó tér, 1988; Változás, 1988; Alakulás, 1988; Hude, 1992; 7 have told you for long, that a work of art is an object of spiritual use. Its existence is justified by this special function. ’ (Max Bill, 1978) ‘ Concrete art in Its true form is the pure expression of order and law... It is real and intellectual, abstracted torn natural forms, yet close to Nature, It tends towards the universal but in fact exist in the unique...' (Max Bill, 1936-1949) ON THE RECENT WORKS OF ISTVÁN HAÁSZ István Haász has been working for some years in one of the studios of the Old Artists' Colony (dating back to 1929) revived and rebuilt in 1972. He has, however, not very much to do with the traditions of the colony which started as a Post-Nagybánya School and has since become rather varied and colourful, just like most contemporary artists. He has, of course, learnt to respect the oeuvres of some famous and deceased members of the Old Artists' Colony, and has acknowledged the virtual existence of the much debated "Szentendre School", especially the endeavours of the painters working outside the colony, iater joining the so-called "European School", especially the representatives of Abstract painting, but he has not become a follower of the "spiritus loci". His studio, hidden in the cool shade of old trees is rather a practical opportunity for continuous and profound work. Nonetheless, if we intend to find precedents and relationships, since Haász is definitely a representative of "Abstract Geometrism", we may find them in masters like Jenő Barcsay and Dezső Komiss, more precisely in certain periods of them in the course of Szentendre art. In this case, however, we can only speak of similar conceptions in the construction of some pieces, as Haász has proceeded on in a characteristically autonomous and individual way since 1987-1988. This specific character is chiefly manifested in his series of objects which first appeared in 1991 and have continued with a consistent logic ever since. In case of certain artists within the orthodoxy of geometrical abstraction, concrete or constructive art it is rather easy to find international parallelisms, as this style, especially in its flourishing period, was of universal demands, cosmopolite and International approach, and last cut not least, created strict, ascetic rules and reductionist principles. Thus, although on the level of principles, mentality and concept the starting points are the same very frequently, on the formal level the work® of art are easily distinguishable and unique. - The geometrical display of artistic problems in certain paintings and "partition pictures" of István Haász (Changing Space, 1988; Change, 1988; Evolution, 1988; Hude, 1992; Emdem, 1992; Object A/Veser/, 1992; Object /Moor/, 1992) - square, quadrangle, vertical, horizontal, diagonal - Emdem, 1992; Objekt /Weser/, 1992; Objekt/Moor/, 1992) geometrikus problémafelvetései (négyzet, téglalap, függőleges, vízszintes, rézsútos stb.) kapcsolatba hozhatók Piet Mondrian, Théo van Doesburg, C. Domela Nieuwenhuis, Walter Dexel vagy Wladislaw Strzemínsk képépítkezéseinek eredményeivel, valamint új arányrendszereket és színharmóniákat teremtő törekvéseivel, Háromszöggel tagolt paralelogramma- képei pedig (Dómsorozat, 1987-88), vagy a Mozgássorozat HL, 1988; Capella MII., 1993; Vega I II., 1993 című kollázsfestmónyeínek négyzetei, billentései, formázott vásznai és objektjei (Sárga objekt l-lll, 1991; Friesland LVI., 1993), inkább a zürichi (svájci) konkrét művészek alkotásaival vethetők össze (Jakob Bill, Nelly Rudin, Andreas Christen), illetve az amerikai „kemény él" („hard edge", pl. Ellswort Kelly), a „formázott vászon" („shaped canvas", pl. Frank Stella), a „színmező-festészet" („colour-field painting", pl. Jules Olitski) műveivel és egykori magyar követőivel (pl. Nádler István Plasztikus átló l-lll,, 1974 c. sorozata) állíthatók párhuzamba. Haász István legújabb reliefszerű képtárgyaí vagy inkább geometrikus (Tubusokból összeállított tárgyképei (objektjei) azonban megérdemlik a külön figyelmet. A művész lakonikus tárgyilagossággal, szigorú „nyelvi" önkorlátozással, csak objekteknek nevezi a szentendrei Művésztelepi Galériában kiállított alkotásait. Ezzel a kifejezéssel egyértelműen adja tudtunkra azt a szándékát, hogy műveit a sző szoros értelmében a tárgy értelmezési tartománya felé kívánja eltolni. A falra akasztható, merőleges és ferde vagy sokszögű síkokkal építkező kubusainak látványa ugyan nem a modem művészettörténetből ismert fogalmánknak megfelelő „kész-tárgyakat" (ready-made) és „talált tárgyakat" (objet trouvé) idézik fel képzeletünkben, hanem a kiemelkedő tiszta tárgyi minőség felé igyekvő, minimalista és redukcionista szemléletű egyedi és konkrét műtárgyak vlágát, Kubusaít tehát, egyrészt a nyelvi és vizuális tautológia tisztító füzébe helyezi, hogy kipurgáljon belőlük minden fölösleges, oda nem illő individuális elemet, másrészt azért tesz néhány nagyon is meggondolt engedményt ugyanezen az úton visszafelé: ti, általában zárójelbe tett, az értelmezést segító alcímeket ad objektjeinek, és szinte becéző gondossággal addig-addig „simogatja" felületeiket, míg végül mégiscsak megkapják saját, személyes karakterűket. Egyik négyszer két elemből álló sorozaténak az alcíme például: Stanza. Az irodalomban azt a hatodfeles és ötös jambusokban írott, nyolc sorból álló versszakot nevezik stanzának, amelyben az első hat sor ríme keresztrim, az utolsó kettő pedig páros rím. íme a mű formai ritmusképletének, s egyben zenei és matematikai (geometriai) vonatkozásainak egyik lehetséges megfejtése,, Mindezek mellett Haász akkurátusán dolgozó, áapos munkát végző, precíz művész. Technikája az előző objektsorozatokban kiérlelt, türelmes eljárásokon alapszik. Először falemezből és lécből elkészíti az egyes kubuselemek fal felöli hátoldalát, majd egy igen jó can be connected to the achievements of Piet Mondrian, Théo van Doesburg, C. Domela Nieuwenhuis, Walter Dexel or Wladislaw Strzeminski in their pictorial constructions as well as their endeavours of creating new systems of proportions and colour harmonies; while his paralelogrammic pictures divided by triangles (Cathedral Series, 1987-1988), the squares and Wings of his Movement Series, 1988; Capella l-lll, 1993; Vega III, 1991, all of them collage paintings, his shaped canvases and objects (Yellow Object l-lll, 1991; Friesland l-M, 1993) are closer to the works of the Zurich representatives of Concrete Art (Jakob Bill, Nelly Rudin, Andreas Kristen) and to the American Hard Edge (e.g. Eliswort Kelly) and Shaped Canvas (e.g. Frank Stella) or the Colour-Reld Painting (e.g. Jules Olitski) and their Hungarian followers (e.g. István Nádler's Plastic Diagonal l-lll Series from 1974). The most recent relief-like picture-objects or rather objectpictures made up of geometrical figures (labelled objects) deserve special attention. The artist himself calls them merely objects which points out his laconic objectivity and linguistic: self-restriction. By labelling the exhibits in the Artists' Colony Showroom simply objects, he stresses his intention to have them interpreted as mere objects, although these cubes made up of geometrical figures with vertical, diagonal and polygonal planes do not evoke the concept of ready-mades or objets trouves known from the history of modem art, but rather unique and concrete pieces made with a Minimalistic or Reductionist approach in order to achieve a pure objective quality. Thus he places his cubes into the purgatory of linguistic and visual tautology in order to remove any superfluous, individual element that would not contribute to perfection, but also makes compromises when giving them secondary titles (in brackets) which promote interpretations and then elaborates their surface, "stroking them", until they receive their own, personal character. For instance, one of his series consisting of four times two elements is called Stanza. In literature the stanza is a verse made up of eight eleven and ten syllable iambic lines, the first six of which are cross rhymed and the last two make a couplet. That is one of the possible interpretations of the formal rhythm and the musical and mathematical (geometrical) connotations of the given series. Haász is also a very accurate, consistent, conscientious artist. His technique relies on the processes matured through the preceding series. Rrst of all he makes the back side of the pieces of boards and wooden plates, then of a very good quality Rnnish cartoon paper he makes the sides of the geometrical figures conceived and realized by him and then he covers the rhyming or contrastive surfaces with pieces of newspapers cut up to "triangles" or irregular quadrangles with strictly straight edges. This collage technique seems to contribute to the tautology of the work in the mak- Objekt (Stanza) L, 1994 kb, 31x85x12 cm Objekt (Stanza) V,, 1994 kb. 31 x85x12 cm