Magyar tervező grafikusok lapja (Budapest, 1994)

i mim w ■ ' ■ m Ci mim kip SZEKERES ISTVÁN GONDOLATAI AZ E­MBLÉMATERVEZÉSRŐL SZEKERES ISTVÁN: 1. A FIM EMBLÉMA KIALAKÍTÁSA 2. SZÍNES EMBLÉMA ÉS VÁZLATA A TÚLOLDALON REPRO­DUKÁLT EMBLÉMÁKAT A SZERZŐ AZ ISMERTETETT KÖNYVEK MAGYAR ANYAGÁBÓL VÁLOGATTA Az embléma alakzatának értelme: az általa hordozott jelentés. Vegyük szem­ügyre egy négyzeten azt a variációs lehetőséget, amelyet az embléma megter­vezése nyújt. Kapunk egy négyzetet, ahol a jelelemek meghatározott sorrend­ben helyezkednek el. Több hasonló négyzetet szerkeszthetünk más jelekkel, jelölésekkel, melyekből összeállíthatjuk a Rubik-féle bűvös kockát, hogy szó szerint körbejárhassuk a témánkat. Mivel minden egyes jel nem csak önmagá­ban állhat meg, de kombinációba léphet a kockán bármelyik jelzéssel vagy jel­zésekkel, nem nehéz belátnunk, hogy elvben végtelen számú és egyforma ér­tékű megoldás lehetséges. De talán valóban csak elvben, mert „a sikeres meg­oldás oly szuggesztív erejű, hogy egyetlen megoldásnak látszik“. Az alkotási fo­lyamat négyes felosztása ma már klasszikusnak számít. ■ Az, hogy valakinek egy grafikai ötlete van, csak kis része a teljes tervezői folyamatnak, ugyanis csak a megfelelően szervezett formába fogása teszi lehetővé azt a minőségi ug­rást, amitől megkapja esztétikai értékét. Ha a megszokás helyett az eredetisé­get választja a tervező, akkor a tudományos területen kiválóan bevált analiti­kus és szintetikus módszer helyett a fantázia szabad csapongását - a formai és gondolati átkötéseket és rövidre zárást javasolom, annál is inkább, mert gyakran a felfede­ző tudósok is ezt a módszert követik. ■ Szólnom kell még a „hóvakság­nak“ nevezett je­lenségről is, hogy ugyanazt a tár­gyat, formát más­nak is tudjam látni. El kellene utasítanom a legkézenfekvőbb megoldást, az is­merőst, a megszokottat egy valószínűtlenebbért, de amely a feladat megoldá­sát jelentené. Arról van szó, hogy a cipő sarka is lehet kalapács. ■ Az in­geralakzatok, így az embléma tere is szemléletesen mutatja be a vonzás-taszí­tás térbeli energiáit, szerkezeti váza pedig az erővonalak rendszerét adja, ame­lyek az adott felületen feszültséget hoznak létre. E feszültségek kiegyensúlyo­zást kívánnak. A tervezés során az egyensúlyra törekvés a szerkezeten belül létrehozza a kompozíciót. ■ A kiegyensúlyozott kompozíció a szükségszerű­ség egyedül lehetséges benyomását kelti. Míg a nem kiegyensúlyozott kompo­zíció esetleges, változtatható, vérszegény, bizonytalan. A struktúrán belül min­dig van egy intuitív módon megállapított helyes távolság, mely minden mérics­­kélésnél pontosabb. Ezt a szem ösztönös egyensúlyérzéke teszi lehetővé. A kompozíciót mindig strukturális térviszonyokban kell látni a tervezőnek, de jórészt a visszaolvasónak is, és az összefüggéseket kell felismerni. TAYLOR hív­ja fel a figyelmet, hogy „a magas fokon alkotó egyének fokozott érdeklődést tanúsítanak az iránt, hogy a világot formában és strukturális szimbólumokban ismerjék meg és ábrázolják... körkörösség, szilárdság, egyensúly, elvont áb­rák, strukturális képletek“. ■ Számunkra ebből az következik, hogy az emb­léma legyen egyszerű, jól felidézhető, egyetlen világos egység, szervezett egész, intenzív és nyomatékos. ■ Ha a korszerű formák között el akarunk igazodni, szükséges ugyan, de semmiképpen sem elégséges az úgynevezett „kulturális jólértesültség“. Mélyebbre kell ásnunk, annál is inkább, mert mint egy művészetpszichológus írja valahogy ilyenformán: „valahányszor az alakot vizsgálom, mindig a pszichológiába ütközöm“. A tervezőnek pedig ezt a kor­szerű formát újra és újra folyamatosan ki kell találnia. ■ Legelőször is néhány alapdologgal kell kezdenünk, ilyen, hogy a tervező ismerje és tudja, milyen alak milyen hatást eredményez az emblémakialakítás szempontjából. Az emb­léma meggyőző ereje, hatékony megoldása az ábrázolás módjában levő sajá­tos kisugárzásból ered. A korszerű emblémánál a konkrét formában rejlő szim­bolikus jelentés úgy fogható fel, mint az általános megjelenése az egyesben. Világunkban és szűkebb környezetünkben a formák által tájékozódunk. A szín pedig tovább segíti a forma értelmezését, így a korszerű forma kérdése a szí­nes embléma kérdésével bővül. De ne feledjük, hogy a forma elsőbbsége meg­előzi a színt, mivel az embléma esetében a szín is gyakorlatilag formaként je­lentkezik. J. Itten úgy találta, hogy ha bizonyos színeket a nekik megfelelő for­mákhoz rendelünk, ahol a színek és a formák kifejezése megegyezik, hatásaik összeadódnak. A színek potenciális értékét tovább növelheti szimbolikus és pszichológiai hatásuk. Egyedül az adott téma Ariadne-fonala vezet el bennün­ket a neki megfelelő forma és szín megtalálásához. Összegzésül: „a korszerű embléma tervezőjének le kell nyesegetnie minden művészkedő kinövést, olyan szolidra kell kovácsolnia mű­vét, hogy az a leg­hosszabb pálya­futást is kibírja“. Az embléma egy­szerűségével szól­va: a legkeveseb­bet a legtöbbet. ■ PUBLIKÁCIÓK ■ NEMZETKÖZI GYŰJTEMÉNYES PUBLIKÁCIÓK A VILÁG LEGJOBB EMBLÉMÁIRÓL, VÉDJEGYEIRŐL, LOGOTÍPIÁIRÓL ÉS PIK­­TOGRAMJAIRÓL ÉS A MAGYAR RÉSZTVEVŐK. ■ A második világháború után valami megváltozott az emblémák, védjegyek terén is. Egy fokozott új igény je­lent meg a jelek iránt, mely az egyszerűsödés és az embléma jel jellege felé for­dult. Ez nem csak stiláris változást hozott, hanem lényegit, a naprakész diva­ton túlnyúló esztétikait is. A folyamatot gyakorlatilag 1948-tól számíthatjuk. Még másfél évtized sem telik el, már a művészeti kiadók gyűjteni kezdik az emblémákat a régi módszer, a vásári katalógusok és védjegy-regisztrálási jegy­zékek helyett esztétikai alapon, és profilírozott művészeti kiadványként jelen­tetik meg enciklopédikus sorozataikat. ■ A TOP SYMBOLS AND TRADE­MARKS OF THE WORLD 1973-ban jelent meg 7 kötetben, Milánóban, mely akkor az embléma- és védjegytervezők legtekintélyesebb és legteljesebb kol­lekciója. Az utóbbi 25 év (1948-1973) legjobb tervezőinek munkái az egész vi­lágból. Talán ez az első reprezentatív nemzetközi enciklopédikus igényű gyűj­teményes sorozat. Rendező elve a kötetekben földrajzi egységenként arányo­san hozza az országokat, ezen belül abc-sorrendben cégek szerint, a tervezők neveivel és a tervezési év jelölésével. ■ Magyarország a hetedik kötetben 18 tervező grafikus 55 munkájával az északi skandináv és a velünk szomszédos országok társaságában alkotja a sorozat részét. A magyar anyag magas szintű és minden évben az újabb TOP TRADEMARKS OF THE WORLD, ANNUAL (1973-1978) hozza a legújabb kreatív alkotásokat az újabb akkori fiatal magyar tervezőktől is évenként. A bemutatott magyar emblémák között találjuk BÁNÓ

Next