Magyar tervező grafikusok lapja (Budapest, 1994)
i mim w ■ ' ■ m Ci mim kip SZEKERES ISTVÁN GONDOLATAI AZ EMBLÉMATERVEZÉSRŐL SZEKERES ISTVÁN: 1. A FIM EMBLÉMA KIALAKÍTÁSA 2. SZÍNES EMBLÉMA ÉS VÁZLATA A TÚLOLDALON REPRODUKÁLT EMBLÉMÁKAT A SZERZŐ AZ ISMERTETETT KÖNYVEK MAGYAR ANYAGÁBÓL VÁLOGATTA Az embléma alakzatának értelme: az általa hordozott jelentés. Vegyük szemügyre egy négyzeten azt a variációs lehetőséget, amelyet az embléma megtervezése nyújt. Kapunk egy négyzetet, ahol a jelelemek meghatározott sorrendben helyezkednek el. Több hasonló négyzetet szerkeszthetünk más jelekkel, jelölésekkel, melyekből összeállíthatjuk a Rubik-féle bűvös kockát, hogy szó szerint körbejárhassuk a témánkat. Mivel minden egyes jel nem csak önmagában állhat meg, de kombinációba léphet a kockán bármelyik jelzéssel vagy jelzésekkel, nem nehéz belátnunk, hogy elvben végtelen számú és egyforma értékű megoldás lehetséges. De talán valóban csak elvben, mert „a sikeres megoldás oly szuggesztív erejű, hogy egyetlen megoldásnak látszik“. Az alkotási folyamat négyes felosztása ma már klasszikusnak számít. ■ Az, hogy valakinek egy grafikai ötlete van, csak kis része a teljes tervezői folyamatnak, ugyanis csak a megfelelően szervezett formába fogása teszi lehetővé azt a minőségi ugrást, amitől megkapja esztétikai értékét. Ha a megszokás helyett az eredetiséget választja a tervező, akkor a tudományos területen kiválóan bevált analitikus és szintetikus módszer helyett a fantázia szabad csapongását - a formai és gondolati átkötéseket és rövidre zárást javasolom, annál is inkább, mert gyakran a felfedező tudósok is ezt a módszert követik. ■ Szólnom kell még a „hóvakságnak“ nevezett jelenségről is, hogy ugyanazt a tárgyat, formát másnak is tudjam látni. El kellene utasítanom a legkézenfekvőbb megoldást, az ismerőst, a megszokottat egy valószínűtlenebbért, de amely a feladat megoldását jelentené. Arról van szó, hogy a cipő sarka is lehet kalapács. ■ Az ingeralakzatok, így az embléma tere is szemléletesen mutatja be a vonzás-taszítás térbeli energiáit, szerkezeti váza pedig az erővonalak rendszerét adja, amelyek az adott felületen feszültséget hoznak létre. E feszültségek kiegyensúlyozást kívánnak. A tervezés során az egyensúlyra törekvés a szerkezeten belül létrehozza a kompozíciót. ■ A kiegyensúlyozott kompozíció a szükségszerűség egyedül lehetséges benyomását kelti. Míg a nem kiegyensúlyozott kompozíció esetleges, változtatható, vérszegény, bizonytalan. A struktúrán belül mindig van egy intuitív módon megállapított helyes távolság, mely minden méricskélésnél pontosabb. Ezt a szem ösztönös egyensúlyérzéke teszi lehetővé. A kompozíciót mindig strukturális térviszonyokban kell látni a tervezőnek, de jórészt a visszaolvasónak is, és az összefüggéseket kell felismerni. TAYLOR hívja fel a figyelmet, hogy „a magas fokon alkotó egyének fokozott érdeklődést tanúsítanak az iránt, hogy a világot formában és strukturális szimbólumokban ismerjék meg és ábrázolják... körkörösség, szilárdság, egyensúly, elvont ábrák, strukturális képletek“. ■ Számunkra ebből az következik, hogy az embléma legyen egyszerű, jól felidézhető, egyetlen világos egység, szervezett egész, intenzív és nyomatékos. ■ Ha a korszerű formák között el akarunk igazodni, szükséges ugyan, de semmiképpen sem elégséges az úgynevezett „kulturális jólértesültség“. Mélyebbre kell ásnunk, annál is inkább, mert mint egy művészetpszichológus írja valahogy ilyenformán: „valahányszor az alakot vizsgálom, mindig a pszichológiába ütközöm“. A tervezőnek pedig ezt a korszerű formát újra és újra folyamatosan ki kell találnia. ■ Legelőször is néhány alapdologgal kell kezdenünk, ilyen, hogy a tervező ismerje és tudja, milyen alak milyen hatást eredményez az emblémakialakítás szempontjából. Az embléma meggyőző ereje, hatékony megoldása az ábrázolás módjában levő sajátos kisugárzásból ered. A korszerű emblémánál a konkrét formában rejlő szimbolikus jelentés úgy fogható fel, mint az általános megjelenése az egyesben. Világunkban és szűkebb környezetünkben a formák által tájékozódunk. A szín pedig tovább segíti a forma értelmezését, így a korszerű forma kérdése a színes embléma kérdésével bővül. De ne feledjük, hogy a forma elsőbbsége megelőzi a színt, mivel az embléma esetében a szín is gyakorlatilag formaként jelentkezik. J. Itten úgy találta, hogy ha bizonyos színeket a nekik megfelelő formákhoz rendelünk, ahol a színek és a formák kifejezése megegyezik, hatásaik összeadódnak. A színek potenciális értékét tovább növelheti szimbolikus és pszichológiai hatásuk. Egyedül az adott téma Ariadne-fonala vezet el bennünket a neki megfelelő forma és szín megtalálásához. Összegzésül: „a korszerű embléma tervezőjének le kell nyesegetnie minden művészkedő kinövést, olyan szolidra kell kovácsolnia művét, hogy az a leghosszabb pályafutást is kibírja“. Az embléma egyszerűségével szólva: a legkevesebbet a legtöbbet. ■ PUBLIKÁCIÓK ■ NEMZETKÖZI GYŰJTEMÉNYES PUBLIKÁCIÓK A VILÁG LEGJOBB EMBLÉMÁIRÓL, VÉDJEGYEIRŐL, LOGOTÍPIÁIRÓL ÉS PIKTOGRAMJAIRÓL ÉS A MAGYAR RÉSZTVEVŐK. ■ A második világháború után valami megváltozott az emblémák, védjegyek terén is. Egy fokozott új igény jelent meg a jelek iránt, mely az egyszerűsödés és az embléma jel jellege felé fordult. Ez nem csak stiláris változást hozott, hanem lényegit, a naprakész divaton túlnyúló esztétikait is. A folyamatot gyakorlatilag 1948-tól számíthatjuk. Még másfél évtized sem telik el, már a művészeti kiadók gyűjteni kezdik az emblémákat a régi módszer, a vásári katalógusok és védjegy-regisztrálási jegyzékek helyett esztétikai alapon, és profilírozott művészeti kiadványként jelentetik meg enciklopédikus sorozataikat. ■ A TOP SYMBOLS AND TRADEMARKS OF THE WORLD 1973-ban jelent meg 7 kötetben, Milánóban, mely akkor az embléma- és védjegytervezők legtekintélyesebb és legteljesebb kollekciója. Az utóbbi 25 év (1948-1973) legjobb tervezőinek munkái az egész világból. Talán ez az első reprezentatív nemzetközi enciklopédikus igényű gyűjteményes sorozat. Rendező elve a kötetekben földrajzi egységenként arányosan hozza az országokat, ezen belül abc-sorrendben cégek szerint, a tervezők neveivel és a tervezési év jelölésével. ■ Magyarország a hetedik kötetben 18 tervező grafikus 55 munkájával az északi skandináv és a velünk szomszédos országok társaságában alkotja a sorozat részét. A magyar anyag magas szintű és minden évben az újabb TOP TRADEMARKS OF THE WORLD, ANNUAL (1973-1978) hozza a legújabb kreatív alkotásokat az újabb akkori fiatal magyar tervezőktől is évenként. A bemutatott magyar emblémák között találjuk BÁNÓ