Rákóczy Gizella - Négykarú spirálok (Budapest Galéria, Budapest, 1994)

■ Isákóczy Gizella számomra egy jellegzetes művésztí­­ípus megtestesítője, a "szisztematikus mű­vész”-é, akinél egyrészt pontosan meg lehet határozni munkásságá­nak irányát és célját, másrészt éppen ebből a módszertani "egyszerűségből” következik nála néhány megoldhatatlan­nak látszó, rejtélyes kérdés. A szisztéma, a rendszeresség ezeknél a művészeknél abból áll, hogy kiválasztanak egy­­egy alapelvet, és azt megpróbálják lehetőleg minden el­képzelhető helyzetre alkalmazni. Ilyen művész többek kö­zött Victor Vasarely, François Morellet, Vjenceslav Rich­ter, Julije Kaifer, Gáyor Tibor, Mengyán András, Maurer Dóra, vagy a Rákóczy Gizellához talán legközelebb álló Wac­law Szpakowski, aki egész életén át labirintusokat raj­zolt. Rákóczy egyik alapelve a négy egyenlő részre osztott négyzetből levezetett spirál. A négy rész négy különböző színnek való megfeleltetésével és ezek variációival és kombinációival rendkívül komplex alakzatokhoz jut el, amelyekben újabb és újabb szabályszerűségek fedezhetők fel. A néző dolga abból áll, hogy­­ miután kigyönyörködte magát a szabályosan ismétlődő, ritmikus formákban­­ fel­fedezze azt a szabályszerűséget ("algoritmust”), melynek alapján a művész alkotott, és ennek mentén gondolatban ő is ’’továbbalkossa” a művet. Érdekfeszítő játék, amely egy kicsit a rejtvényfejtéshez hasonlít, olykor magasröptű párbeszédet biztosít az alkotó és a néző között, de ezen a szinten a művészethez még nincs feltétlenül köze. Az igazi művészeti problémák ott kezdődnek, ahol a szisztematikus vizsgálat elérkezik a "rejtély” határához. Elindulunk egy esetlegesnek tűnő, szubjektíven kiválasztott kiindulópontból és egy bizonyos számú lépés után olyan területre érkezünk, amelyet vala­honnan már ismerünk, csak azt nem tudjuk, hogyan jutot­tunk hirtelen ide. (Ilyen Rákóczy Gizella munkáiban a 24- es vagy a 360-as szám, a meander vagy a svasztika.) Próbálgatás útján, kissé esetlegesen ugyan, de eljutot­tunk az ornamentika megszületéséhez, és hogy oda értünk, arról bizonyságot is szereztünk. Az első számú rejtély, hogy mi az az ornamentika. Ebből következnek a további kérdések: mágikus-e az orna­mentika, vagy sem? a természetben már korábban is jelen volt, vagy tisztán emberi találmány? netán az Isten csem­pészte bele a világba? lehet-e ma is általános érvényű, új ornamentikát kitalálni,vagy kénytelenek vagyunk mindun­talan a régieket újrafelfedezni? A másik rejtély, amelyre valószínűleg sohasem kapunk végleges választ: művészet-e az ornamentika, vagy tudo­mány? egy ősi tudás (megfejtésre váró) koncentrátuma? Rákóczy Gizella szerényebb és bölcsebb annál, hogy e kérdésekre válaszoljon. Ő egyszerűen járja ezt az utat, ha már egyszer rátévedt. Kérdés van, de nincs válasz, csupán megtett út. Nincs más választásunk, ha már egyszer talál­koztunk vele, mint hogy mi is végigmenjünk ugyanezen az úton, és legalább egy összefüggésre felhívjuk a figyelmet. Ha be is kell látnunk, hogy manapság nincs különösebb igény az ilyesfajta kutatásokra, alkalmazni azért még lehet eredményeit - építészetben, design-ban, oktatásban, a mindennapi élet környezeteinek lakhatóvá tételében. Beke László o me Gizella Rákóczy is the embodiment of a spe­cific type of artists, of the "systematic artists” in whose work direction and aim can be precisely determined but at the same time this very "simplicity” of methodol­ogy in her work generates some mysterious questions that seem inextricable. System, regularity to these artists mean selecting a basic principle and trying to apply it to all the possibly conceivable situations. Victor Vasarely, François Morellet, Vjenceslav Richter, Julije Knifer, Tibor Gáyor, András Mengyán or Dóra Maurer rank among these artists as well as Wacfaw Spakowski who drew labyrinths all his life and who is perhaps the closest to Gizella Rákóczy. One of the basic principles Rákóczy employs is the spiral derived from a square divided into four equal parts. The four parts correspond to four different colours and she arrives at extremely complex confugarations, which again yield a number of regularities, by the variation and combi­nation of colours. After delighting in the rhythmic forms repeated regularly, the viewer’s task is to discover the regularity ("algorithm”) on the basis of which the artist created her work and to "create” the work ’’further” in thought accordingly. It is a fascinating game, a bit similar to doing a cross­word puzzle, sometimes leading to a highbrow dialogue be­tween the artist and the viewer but it is not necessarily related to art at this stage. Real artistic problems arise where systematic examination reaches the border of ’’mystery”. We set off from a seemingly accidental start-ing point chosen subjectively and after a certain number of steps we reach an area which is somehow familiar to us but we do not know how we happen to be there. (Ex­amples for this are the numbers 24 or 360, meanders or swastikas in Gizella Rákóczy’s works.) After some at­ tempts we are at the birth of ornamentation, though a bit by chance, and we have proof of where we are. Mystery number one is what ornamentation is. Further questions emerge from this: is ornamentation magical or not? was it already present in nature earlier or is it a purely human invention? might it have been God who hid it in the world? is it possible today to invent new ornamenta­tion of universal validity or do we have to rediscover the old ones perpetually? The other mystery, which probably will never be an­swered, is whether ornamentation is art or science; whether it is the concentrate of some ancient knowledge (to be deciphered). Gizella Rákóczy is humble and wise enough not to an­swer these questions. She simply follows this road she found by accident. There are questions but there are no answers, there is only the road covered so far. Once we have come across it we have no choice but to follow the same road and to draw the attention to one relationship at least. Even if we may have to admit that today there is no special need for this kind of inquiry, its results could be adopted - in architecture, design, education, in making our everyday surroundings habitable. László Beke ÖNÉKETRAJZ: PUBLIKÁCIÓK / PUBLICATIONS: 1947 március 20-án Budapesten születtem. 1971-ben fejeztem be művészeti A meander-motívum színdinamikája, tanulmányaimat a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Fényi Géza Die Farbdynamik des Meander­ motivs­ növendéke voltam. 1971 óta tagja vagyok a Művészeti Alapnak. In: XVII. Kolorisztikai Szimpózium. Előadás összefoglalók. Az 1976 előtti években festői tanulmányaim folytatásaképpen a látványközeli festészet foglalkoztatott. KIÁLLÍTÁSOK: Kolorisztikai Értesítő, 25 (1983) No. 2-3,133-139. II. Nemzetközi Színdinamikai Konferencia La spirale à quatre départs. Budapest Galéria • Budapest, 1982. június (ugyanitt szakmai előadás is) Information Couleur, 21 (1983) 10-13, 22 (1983) 44. Magyar Urbanisztikai Társaság • Budapest, 1983. január Négykarú spirálok. Budapest, Fészek Galéria, 1987 Ifjúsági Ház • Salgótarján, 1983. július Spirál a tudományban és a művészetben. Duna Galéria • Budapest, 1986. február Fészek Galéria • Budapest, 1987. március Továbbá több csoportos kiállítás. Ezt követően fotómontázsokat készítettem. A témaváltás látszólag átmenet nélkül következett be. 1976 óta foglalkoztat a négykarú spirálok szerveződése, amely a jelenlegi alkotói korszak kezdetét is jelentette. Vizsgálataim eddigi részét több sorozatban mintegy 140, kézzel festett lapon végeztem el. XVII. Koloristisches Symposium. Zusammenfassungen. Siófok, MTSZ, 1980, 60-61,152-153. The four-start spiral. In: Colour Dynamics ’82. Budapest: AIC Association Internationale de la Couleur / 438-440. Négy bekezdésű spirál. Városépítés, 19 (1983), No. 3, 35-37. A négy­ bekezdésű spirál. Intart 1988. AUTO-BIOGRAPHY: I was born in 20th March, 1947, Budapest, I graduated at the Academy of Fine Arts, Budapest in 1971, as a disciple of Géza Fényi at the painting department. Since 1971 I am member of the Hungarian Art Foundation. In the period preceding the year 1976 - following the directions of my training - I was dealing with the sight-depending aspect of painting. This was followed by making photogram-montages, and this shift of the theme took place almost uninterrupted. Since 1976 I have been interested in the organized systems of the four­­branch spiral which is the main scope of my present activity, as well. My observations and examinations have resulted in several series of more than 140 hand-painted plaques. EXHIBITIONS: 2nd International Conference on Colour Dynamics Budapes Gallery • Budapest, June . 1982 (adjoining lecture) Hungarian Association of Urbanism • Budapest, January, 1983 Youth’s Centre • Salgótarján, June, 1983 Duna Galéria • Budapest, February, 1986 Fészek Galéria • Budapest, March, 1987 and several group exhibitions Layout: Ein Ferenc Felelős kiadó: Zsigmond Attila főigazgató RÁKÓCZY GIZELLA " NÉGYKARÚ SPIRÁLOK GIZELLA RÁKÓCZY • FOUR-START SPIRALS Budapest Galéria / Budapest Gallery • Budapest V. Szabadsajtó út 5. Nyitva: 1994 január 19-február 10. Exhibition is open: 19 January-10 February 1994

Next