Szűcs Attila (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Képíró utcai helyisége, 1994)
GONDOLKODÁS, KÉP, NYELV Támpontok Szűcs Attila műveinek szemléletéhez . Rendkívül heterogén volt az a művészeti közeg, amely Szűcs Attilát és nemzedéktársait tanulmányaik során illetve a nyolcvanas - kilencvenes évek fordulóján körülvette. Az évtized elejének stílusokat teremtő új festészetét az installációműfaj, az intermediális művészet, a média-, videó-, és komputer-art egyre erősebb hullámai követték, kísérték. A kísérletező performance-art, az ironikus posztkonstruktivizmus mellett éppúgy jelen volt az emblematikus művészet, vagy a konceptualizmus, mint Erdély Miklós irányzatokhoz nem kötődő, nagyhatású művészetfelfogása is. A hatvanas-hetvenes évek magyarországi avantgardjának egyre ismertebbé és azonnali mítosszá válásával szinte egyidőben került sor a modern-posztmodern terminológiával fellépő filozófiák, a kulturális paradigmaváltást jósoló elméletek és művészetelméletek hazai publikálására, valamint a média globális hatásának felismerésére, a multikulturalitás eszméjének elterjedésére. Artstrike, eklektika, stíluspluralizmus, a bizonyosság és tudás (mastery) elvesztése: ezek a fogalmak nem csak az interpretációkat, hanem ezen időszak művészeti közérzetét is jellemzik. Az 1989-es évvel elkezdődött politikai/gazdasági átalakulás során változatlan maradt a magyarországi művészeti élet több olyan adottsága, melyeket úgy tűnik, konstans állandóként kell kezelnünk. Egyrészt a képző- (előadó-, film-, zene-) művészet állami támogatásának csökkenésére (s az ezzel kapcsolatos vitára), másrészt a képzőművészeti piac hiányára gondolok. Az ebből a hiányból fakadó hátrányok és előnyök elemzése elhanyagolhatatlan szempont a kelet- és a nyugat-európai kortárs művészet összehasonlítás során. A Szűcs Attilával nagyjából egyidős, festőként induló fiatal képzőművészek többsége az évtized fordulóján vagy átmenetileg, vagy végleg (?) felhagy a festészettel, s az installáció, a plasztika, a neokonceptualizmus, a plakátakció, a zene, a videó és/vagy a film műfajaiban alkot (Komoróczky Tamás, Ádám Zoltán, Szarka Péter, Nemes Csaba, Veress Zsolt, Kiss Péter). Ennek oka nem csak a síkon megjelenő képbe vetett bizalom megrendülése, de az említett médiumok kihívása, vagy az az igény is lehet, hogy a művészet és a művész társadalmi-kulturális státuszát analizálják, fogalmazzák újra. Bár 4