Nagy Katlin, Kovács István Rétegek (Tata, 1995)

Nagy Katalin gobelintervező művész. A gobelin nem a pillanatok művé­szete. A szövőszékről lekerült művet már nem lehet átfesteni. Ám ő mégis a pillanatokat szövi meg. Legjelentősebb és szerencsére folytatható sorozatában az Utcai Dimenziók­ban látszólag az utcán látott falakat, falfirkákat, szakadt plakátokat ábrázolja. De hogy mennyire meghatározott ez a véletlen, bizonyítja a minden gobelinjén elősejlő évszám, a rá hatást gyakorolt jelenet, film vagy esemény előtűnése vagy épp a kedves város nevének jelenléte. Ugyanakkor a felület színes foltjai, egyensúlya gobelinszövő mesterségbeli tudását bizonyítja. Ha esetlegesek a tépett plakátok a falon, még esetlegesebb a fények csillogása a vízen. A téma ugyanekkor kikerülhetetlen, hiszen ott él a tatai Öreg-tó mindennapi vibrálásának bővületében. Egyik legújabb munkája a Tatán szerzett tanulságokat ötvözi egy spanyol tengerparti élménnyel a Dél ragyogó színeivel, sodró örvényével. Ez a gobelinje megrendelésre egy bank éttermébe került, ott adja tovább természetes derűjét a nagyváros szürkeségébe belefásultaknak. Kovács István és Nagy Katalin, házasok. Érthető, sőt tán elkerülhetetlen számukra az egymásra hatás. Kovács István grafikusművész. Megdöbbentő kiállítási tárgy volt egy alkalommal, egy hirdetőoszlop levágott „ruhája”. Huszonöt év egymásra ragasztott plakátjai, hirdetményei. A rétegeket lehántva meg lehetett volna írni a város történetét! Utcai dimenzió volt ez is! Védett Tárgyak címmel egyszer kiállította az azonos felülettel bevont írógépet, rádiót, babát, tornacipőt. A síkot, a grafikus igazi terét simította rá talált tárgyaira. Igazi területe a szerigráfia vagy újabban a komputergrafika. Változatos és ötletes akár rendelésre készít, akár csupán „szórakozik” számítógépével. A számítógép ugyanis soha nem tud önállóan jót csinálni. Még rosszat se. Csak 'cifra szolga’, mely a parancsot teljesíti. Kovács pasztellszínű felhőfoltokat vagy szikár grafikát rajzol vele, hímzésmintára éppúgy ráveheti, mint a linómetszet leképezésére. Milyen különös, hogy egyik legszebb sorozatát mégis csak csupán kézzel írta, mesés kalligráfia ez, porzó helyett homokkal beszórva milyen érdekes véletlen, éppen egy spanyol strand homokjával, így tapintható ki mindkettőjüknél a közös élmény, amely végül különbözőképpen fogalmazódik meg, hiszen összetartozó, ám mégis öntörvényű művészek mindketten. TordayAUz

Next