Paradoxon - Üveg - Művészet (Iparművészeti Múzeum Budapest, 1995)

„a játék oly áttetszővé válik, annyira telítve a tolmácsolt művel, hogy magát a tolmácsolót egyszerűen nem is látjuk: már csak annyi, mint egy ablak, kilátással a remekműre”. Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában III., Guermantes-ék. Budapest, 1983. 54. p. „A falnak az ő képei által borított részei, csupa azonos elemekből álló kép, mintha egy laterna magica fényes képei lettek volna, a lámpa pedig jelen esetben nem volna más, mint a művész feje, amelynek nem is sejtet­ték a sajátosságát, amíg csak az embert ismerték, vagyis csak a lámpát borító laternát látták volna, mielőtt elhelyezték volna a színes üvegeket is.” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában III., Guermantes-ék. Bp., 1983. 491-92. p. „Eleinte fényes nappal volt, legfeljebb rossz időben sötét: akkor a tenger, a zöldes üvegen át, amelyet mintegy felduzzasztott kerek hullámaival, s olyan módon övezve az ablak vaseresztékeinek keretétől, akárcsak egy üvegfestmény önkarikában, az öböl mély és sziklás szegélyén csupa háromszöget szálazott szét, mindegyiken a merev tajték tollas vonalzatával, amely oly leheletes rajzónak látszott, mint magának Pisanellónak toll- vagy pehelyábrázolásai, s mindegyiken azzal a fehér, habzó és tartós zománccal, amely Gallé üvegjein a hóréteget ábrázolja.” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában II., Bimbózó lányok árnyékában. Bp., 1983. 443-44. p. „És végül e télikert mélyén, a különböző növények ágbogain keresztül, ame­lyek az ablakot kívülről hasonlatossá tették a gyermekek üvegházainak valóságos vagy rajzolt üvegfalaihoz...” Marcel Prou­st: Az eltűnt idő nyomában II., Bimbózó lányok árnyékában. Bp., 1983. 196. p. „a játék oly áttetszővé válik, annyira telítve a tolmácsolt művel, hogy magát a tolmácsolót egyszerűen nem is látjuk, már csak annyi, mint egy ablak, kilátással a remekműre”. Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában III., Guermantes-ék. Budapest, 1983. 54. p. „A falnak az ő képei által borított részei, csupa azonos elemekből álló kép, mintha egy laterna magica fényes képei lettek volna, a lámpa pedig jelen esetben nem volna más, mint a művész feje, amelynek nem is sejtették a sajátosságát, amíg csak az embert ismerték, vagyis csak a lámpát borító laternát látták volna, mielőtt elhelyezték volna a színes üvegeket is.” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában III., Guermantes-ék. Bp., 1983. 491-92. p. „Eleinte fényes nappal volt, legfeljebb rossz időben sötét: akkor a tenger, a zöldes üvegen át, amelyet mintegy felduzzasztott kerek hullámaival, s olyan módon övezve az ablak vaseresztékeinek keretétől, akárcsak egy üvegfestmény önkarikában, az öböl mély és sziklás szegélyén csupa háromszöget szálazott szét, mindegyiken a merev tajték tollas vonalzatával, amely oly leheletes rajzónak látszott, mint magának Pisanellónak toll- vagy pehelyábrázolásai, s mindegyiken azzal a fehér, habzó és tartós zománccal, amely Gallé üvegjein a hóréteget ábrázolja.” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában II., Bimbózó lányok árnyékában. Bp., 1983. 443-44. p. „És végül e télikert mélyén, a különböző növények ágbogain keresztül, amelyek az ablakot kívülről hasonlatossá tették a gyermekek üvegházainak valóságos vagy rajzolt üvegfalaihoz...” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában II., Bimbózó lányok árnyékában. Bp., 1983. 196. p. „a játék oly áttetszővé válik, annyira telítve a tolmácsolt művel, hogy magát a tolmácsolót egyszerűen nem is látjuk, már csak annyi, mint egy ablak, kilátással a remekműre”. Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában III., Guermantes-ék. Budapest, 1983. 54. p. „A falnak az ő képei által borított részei, csupa azonos ele­mekből álló kép, mintha egy laterna magica fényes képei lettek volna, a lámpa pedig jelen esetben nem volna más, mint a művész feje, amelynek nem is sejtették a sajátosságát, amíg csak az embert ismerték, vagyis csak a lámpát borító later­nát látták volna, mielőtt elhelyezték volna a színes üvegeket is.” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában III., Guermantes­­ék. Bp., 1983. 491-92. p. „Eleinte fényes nappal volt, legfeljebb rossz időben sötét: akkor a tenger, a zöldes üvegen át, amelyet mintegy felduzzasztott kerek hullámaival, s olyan módon övezve az ablak vaseresztékeinek keretétől, akárcsak egy üvegfestmény önkarikában, az öböl mély és sziklás szegélyén csupa háromszöget szálazott szét, mindegyiken a merev tajték tollas vonalzatával, amely oly leheletes rajzónak látszott, mint magának Pisanellónak toll- vagy pehelyábrázolásai, s mindegyiken azzal a fehér, habzó és tartós zománccal, amely Gallé üvegjein a hóréteget ábrázolja.” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában II., Bimbózó lányok árnyékában. Bp., 1983. 443-44. p. „És végül e télikert mélyén, a különböző növények ágbogain keresztül, amelyek az ablakot kívülről hasonlatossá tették a gyermekek üvegházainak valóságos vagy rajzolt üvegfalaihoz...” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában II., Bimbózó lányok árnyékában. Bp., 1983. 196. p.

Next