Tűzzománc-kép (Magyar Intézet, Párizs - Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ, Stuttgart, 1995)
A látogató aki felkeresi e kiállítást, gyakran érdeklődik, vajon hogyan készülnek az itt látható, ékszerhatású műtárgyak és mióta ismert ez a vizuális művészetekben alkalmazott eljárás. A tűzzománc vagy más néven email alapanyaga színes üvegpor, melyet 850 °C fokon égetnek a fémtárgyak felületeire, amely azzal szerves összefüggésbe kerül és azt színesen díszíti. Tehát nem egyéb, mint a fémek üveggel való bevonása, amit a kő érlel ragyogó színekké. Ismereteink szerint ez a nemes kézművesség közel 3000 éves múltra, az időszámítás előtti XVIII. század mükénéi kultúrájába vezet vissza. Ismert volt Egyiptomban, Mezopotámiában és a görögök illetve rómaiak is alkalmazták. Majd a bizánci birodalomban hatalmas fejlődésnek indult. E műfaj ékszerhatású kincseit múzeumok és templomok őrzik korunkban. A XVI. század elején Limoges-ban megszületik egy új eljárás, amellyel már nagyobb összefüggő zománcrétegeket lehetett előállítani. Ezzel lehetővé vált a zománcfestészet. A későbbi századokban számos technikai újítás után, korunkban már magas technológiai ismeretekkel - amely már tudománnyá vált - valósulnak meg a tűzzománc alkotásai. Az ipari formatervezés emailtárgyai, edényei, világítótestei a mindennapi életünk használati eszközeivé váltak. - A zománc monumentális méretekben is megjelent az architektúrában: falak, épületelemek és burkolatok alkalmazásaiban. Nekünk magyaroknak a tűzzománc, talán történelmünkhöz fűződő érzelmi emléket is idéz: nemzeti szimbólumunk a magyar „Szent Korona”, amely államcímerünket is díszíti a középkori ötvös és zománcművészet egyik legszebb alkotása. Igaznak érzem Joseph Beuys egyik művészetről mondott gondolatát: „Az általános határozatlanságból valami határozottságnak kell keletkeznie... Ez a kreativitás.” Most itt hét magyar művésznő: Bánhegyiné Kátai Ildikó, Bessenyei Valéria, Hertay Mária, Makrai Zsuzsa, Mayer Berta, Szombathyné Szabó Margit, és Tabiné Jenei Erzsébet alkotásaival találkozunk. Műhelyeikben eltöltött hosszú évek míves munkásságának ötletinvencióit láthatjuk műveinken, amelyek a zománcművészet egyéni nyelvre fordított lehetőségeit képviselik. L es visiteurs qui viennent voir cette exposition posent souvent la question de savoir comment on fabrique les objets d’art présentées, ressemblant à des bijoux et depuis quand on connaît cette méthode d’art visuel. La matière de départ de l’émail est la poudre de verre colorée, chauffée à 850 °C et brûlée à la surface des objets de métal. Elle forme une cohérence organique avec le métal et produit une ornamentation colorée. Tout cela n’est pas autre chose que le recouvrage du métal de verre. Celui-ci obtient ses couleurs luisantes grâce à la chaleur. A notre connaissance cet artisanat noble a un passé de 3000 ans. Les bijoux de ce genre sont conservés aujourd’hui dans les musées et dans les églises. Au début du 16e siècle une nouvelle méthode est née à Limoges. C'est grâce à cette méthode que la fabrication de plus grandes surfaces émaillées est devenue possible. Ce procédé a ouvert la voie notamment à la peinture au vernis d’émail. Les objets en émail du design industriel, les pots, les corps luminescents sont des articles usuels de notre vie quotidienne. L’émail, appliqué comme révêtement paraît même en grandes dimensions monumentales, dans I’ architecture, sur les murs et sur I les éléments de construction. Pour nous, les Hongrois, l’émail évoque peut-être même des sentiments patriotiques-historiques. La „Sainte Couronne” hongroise qui apparaît dans les armoiries de l’état hongrois et aussi d’une des plus belles oeuvres de l’artisanat médiéval, de l’orfèvrerie et de l’émail du moyen âge. Je dois citer une pensée de Joseph Beuys qui dit de l’art: „De l’incertitude générale doit naître quelque chose de certain... c’est la créativité.” Enfin nous pouvons présenter sept femmes artistes: (Valéria Bessenyei, Maria Hertay, Ildikó Bánhegyi Kátai, Zsuzsa Makrai, Berta Mayer, Margit Szombathy Szabó, Erzsébet Tabi Jenei). Parmi leurs oeuvres exposées vous pouvez contempler leurs trouvailles élaborées durant de longues années dans leurs ateliers. Leurs oeuvres prouvent qu’il est possible de trouver une language individuelle dans l’art de l’émail. Tamás Konok Konok Tamás D ie Besucher dieser Ausstellung erkundigen sich oft danach, wie die hier ausgestellten, als echter Schmuck wirkenden Kunstgegenstände hergestellt werden und seit wann dieses, in den visuellen Künsten angewandte Verfahren bekannt ist. Der Ausgangsstoff für die Feueremaille ist buntes Glaspulver, das auf 850 °C erhitzt auf die Oberfläche der Metallgegenstände gebrannt wird. Dadurch kommt das Glas mit dem Metall in organische Verbindung und so entseht ein Farbenschmuck. Die Feueremaille ist also nichts anderes, als die Belegung der Metalle mit Glas, das durch die Wärme zu glanzvollen Farben reift. Nach unseren Kenntnissen ist dieses noble Handwerk 3000 Jahre alt und auf die mykenische Kultur des 18. Jahrhunderts vor unserer Zeitrechnung zurückzuführen. Am Anfang des 16. Jahrhunderts wurde im Limoges ein neues Verfahren entwickelt, mit dessen Hilfe schon größere, zusammenhängende Emailschichten hergestellt werden konnten. Die Emailgegenstände, Töpfe, Lichtkörper des industriellen Designs sind Gebrauchsgegenstände unseres alltäglichen Lebens. Die Emaille erscheint in der Architektur sogar in monumentaler Form, als Verkleidung auf Wänden und Bauelementen. In uns, Ungarn erweckt die Feueremaille vielleich sogar historisch gefühlreiche Erinnerungen. Unser Nationalsymbol, die ungarische „Heilige Krone”, die auch im ungarischen Staatswappen zu sehen ist, ist eines der schönsten Kunstwerke der mittelaterlichen Goldschmiederei und Emailkunst. Ich erachte einen Gedanken von Joseph Beuys über die Kunst als ; maßgeben: „ Aus der generellen Unentschiedenheit muß eine Entschiedenheit entstehen... das is Kreativität.” Hier treffen wir die Werke von sieben ungarischen Künstlerinnen: Valéria Bessenyei, Maria Hertay, Ildikó Bánhegyi Kátai, Zsuzsa Makrai, Berta Mayer, Erzsébet Tabi Jenei). In Ihren Werken können wir den Inventionsreichtum ihrer künstlerischen Arbeit sehen, die sie in ihren Werkstätten in langen Jahren erreicht haben, und die uns beweisen, daß auch in der Emailkunst eine I individuelle Sprache möglich ist. Tamás Konok