Gádor Magda Szobrok és rajzok (Dorottya Galéria, Budapest, 1996)
kapcsolatot a fejlettebb civilizációk szétrombolják. Lelkes állatok jelennek meg Gádor Magda betonból készült, homokkőből faragott, növényi festékkel festett, csíkozott, pettyezett szobrain, melyek több esetben meghaladják a kisplasztikai dimenziókat. Differenciált gesztusaikkal és mimikájukkal mégis sejtetik, hogy archaikus előzményeik ellenére a modern művészet alkotásai. Közelebbi őseik között van a múlt század szatirikus-realista állatszobrászata, sőt még a parlamenti szónokok gőgjét és ürességét kigúnyoló Daumier-fejek is eszünkbe jutnak például az egymással vitázó sárkányfejek láttán. A szecessziós plasztikák csavarodó kígyói, az expresszionisták vészt kiáltó madarai is előzmények Gádor Magda szobraihoz. A művész számára azonban semmiféle irányzat nem fontos annyira, mint aktuálisnak érzett helyzetképek megrajzolása, megformálása harmincezer éve aktuális helyzetekről. Mozgásokat, küzdelmeket jelenítenek meg plasztikai történetei, melyek jelentése olykor drámai, olykor elégikus-ironikus világmagyarázat. Andersen meséinek esetlen, kedves, rútból csodaszéppé változni tudó állatalakjai éppúgy eszünkbe juthatnak Gádor Magda szobrai láttán, mint Karinthy Frigyes utópisztikus novelláinak állatai. A kiállításon bemutatott néhány rajz arról vall, hogy a szoborkompozíciók a papír síkján születtek, gyors és eleven firkálásból, sokszor a művész számára is meglepetésként. Meglepetés az egész kollekció, melyben nincs erőltetett archeologizálás, s mégis archaikus, nincsen mágia, csak játékos küzdelem olyan létezésért, melyben állatnak és embernek egyaránt helye van. SZABÓ JÚLIA Vázlat / Sketch, 1991 ►