I. Nemzetközi Fényszimpózium (Kepes Központ, Eger, 1996)
művészettörténész MARCEL DUCHAMP ÉS A FÉNY: L. Menyhért László az "ADVA van”, mint camera obscura „Egyébként is mindig a többiek halnak meg” /sírfelirat/ Marcel Duchamp,1968 okt.1. Manapság hálistennek sok szó esik a huszadik század talán még mindig nem eléggé ismertelismert zseniális művészéről Marcel Duchamp-ról. Ismerve évfordulók, hivatalos megemlékezések, ünnepek iránti ellenszenvét, félve mondjuk ki: száztíz éve született egy jegyző fiaként, egy normandiai kisvárosban.A húszas évek után életét félig Párizs, félig New York, félig a művészet, félig a sakk töltötte ki és halála után a huszadik század legnagyobb legendájává vált. Az utóbbi években mind külföldön, mind itthon számtalan kiállítást, életműkatalógust, katalógust és monográfiát szenteltek ennek a „bizonyosnak” 1993. Velence, életműkiállítás/ Palazzo Gassli és a hozzá tartozó impozáns katalógus, itthon az Óbuda Galéria Hommage kiállítása és hát elsősorban Görgényi Frigyes kiváló „életrajzkönyve". De Duchamp művészetében éppen ez a jó, hogy állandóan és folyamatosan újra felfedezhető, újra átgondolható és újra festhető,mint egy jó sakkfeladvány, egy rejtvény, melyet újra értelmezni és megfejteni kényszerül az ember. Duchamp alkotási módszere egyébként szinte az összes második világháború utáni neoavantgarde irányzat ősének is tekinthető . Ready Made-ek hatása a Pop Art-ra és az Arte Poverara, korai filmek és ősperformanszok hatása az időbeli művészeti formákra, az Optikai Illúziók és a Rotorreliefek hatása az Op Art-ra és a Kinetikus művészetre, a „fél Ready Made-ek hatása a konceptuális irányzatokra stb., stb./ Nem beszélve az „üzenet útján megvalósítandó” mű eszméjéről. /Art by Proxy/ Már az „Optikai illúziók" sorozat is foglalkozik a fény, a fény útja, és az idő fogalmával, de mint maga Duchamp is írja, ez csak egy illúzió, hiszen a formákat a mozgás és a fény hozza létre. „Érdekeltek ezidőben a spirálok írja a művész, melyek a dugóhúzókat juttatták az eszembe.” A fény és a mozgás, mint Duchampnál igazából összetartozó fogalmak, az 1924 novemberében készült „Mechanikus hipnózis" sorozatban érik el csúcspontjukat. Nem nehéz itt tettenérnünk a kinetikus szobrászat őselvét. És ezután vég nélkül sorolhatnánk a „Rotorrelief" forgó korongjainak formáit és a korai filmek fény és színjátékait: CINEMA-ANEMIC /1926/ a Rrose Selavy álnéven közreadott filmepigraménákat. Közvetlenül a fénnyel, az átláthatósággal és az át nem láthatósággal, talált tárgy funkciójának ellentétes megváltoztatásával foglalkozik az „újdonsült özvegy" című fél Ready Made-jében, melynek első változata 1920-ban készült és nem kis fejtörést okoz a szójáték megfejtőknek: /Fresh Widow - French Window/. Ráadásul az újdonsült özvegy Marcel Duchamp alteregója.: Rrose Selavy írta alá a művet, emlékeztetve az első szójátékra, Francis Picabia képének aláírására. S még mielőtt rátérnénk témánkra,: a fényképezés és Duchamp kapcsolatára, szóljunk arról, hogy Duchamp kitalált, és megőrzött valamit életművében, amit azóta számtalan objektben, installációban, konceptuális és hagyományosnak látszó tárgyegyüttesben hiába, is keresnénk /tisztelet a kivételnek / és ez az a fajta sokértelműség, rejtett jelentéstartalom /mely egyébként a középkorban, a reneszánszban, a manierizmusban és emiatt a barokkban is a „mű” legfontosabb sajátossága volt, mely a misztikus és a spekulatív tudományok iránti erőteljes figyelmében testesült meg. Ennek leképezése a szójátékok iránti vonzódása is: az anagrammák, a rejtélyek, a rövidítések és szóképek életműve leglényegét alkotják. „Rrose Selary és én kikerüljük a különleges szavakat kedvelő eszkimók véraláfutásait.” A „Nagy Üveg” /1915-23 / megfejtésére sokan vállalkoztak és sokféle szempontot vetettek föl. Jean Clair szerint a Nagy Üvegen a negyedik dimenzión belül végbemenő eszményi tökéletes nász harmadik dimenziós vetülete látható. Octavio Paz a be nem teljesülő, középkori lovagi eszményű szerelem képének tekinti a Nagy Üveg, menyasszony vőlegény kapcsolatát. Arturo Schwarz szerint a mű az alkímiai nász modellje, a valóságos és szimbolikus kémiai egyesülése, melynek során az ellentétes és el nem vegyülő anyagok egymással reakcióba lépnek és létrejön a keresett, végső tökéletes anyag, az alkímia príma matériája. A Nagy Üveg Jean Clair mérvadó tanulmánya szerint a középkori perspektívatanulmányok és számítások összegzése, illetve világunk /Duchamp világa/ perspektíva problémáinak összegzése. Azonban Clair is idéz egy szép történetet, mely nem más, mint a Camera Obscura ősi leírása: „Rudaki, aki Szamarkandban halt meg, egyik költeményét egy asszonynak szentelte, aki olyan szép volt, hogy képe egy kulcslyukon és egy függönyön áthatolt, hogy a szemközti falra rajzolódjék. A kép megfordult, hogy Allah jól láthassa az egekből.” 44 L. Menyhért László