Tellinger István (Miskolc, 1996)
Telinger István alkatánál fogva zárkózott természetű ember. A világ racionalitásának — amely számára oly kézzelfogható a szakmáján keresztül— és az érzelmek inspirálta irracionalitásnak a művészen belül lezajló kemény ütközete érezhető művei nagy részén. Ez a feloldatlan konfliktus a létrehozója látomásainak, melyek rézkarcain az élet bonyolult összefüggéseinek sajátosan kivonatolt, hol tragikus, hol ironikus megfogalmazását adják. Ezek a montázs-szerűen építkező művek nem különböző események láncolatai, hanem szürreális zsúfoltságban jelentkező szimbólumok, amelyek a képtér egészén belüli apró történésekkel válnak egymással összefüggésben értelmezhetővé. A borítón: Telinger István: Fej (1988)